Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - VASS ELŐD: Szigetvár város és a szigetvári szandzsák jelentősége az Oszmán-Török Birodalomban (1565-1689)

be. Azonban a tizedek és az illetékek után járó mintegy évi 15418 aFt összeget részben terményekben, részben ezüst és arany érmékben hajtották be. Az összes török adók összege elméletben az évi 18025 aFt összeget meghaladta, és ez átlagosan egy falusi háztartásra évi 5 aFt 06 ezüst dénár összegű megterhelést jelentett. A török különböző kisebb és nagyobb tisztek bizonyos alkalmakra még a táblázatban kimutatott összegeken felül ajándékokat is megköveteltek. Említenünk szükséges még a rendkívüli török adókat, közmunka végzését és a törökök időszakonkénti beszállásolását is, amelyek együttesen már lényegesen nagyobb kiadásokat jelentettek. Csupán feltételezhetjük, hogy a táblázatban kimutatott évi egy háztartásra eső összegek talán a bevételek egynegyedét vagy egyötödét jelentik, s így az egy háztartásra jutó bevételek valami csekély arányát is megmutatják.

30 Mindezt pedig a törökök állandó kisebb-nagyobb harcok, csete-paték között végezték el. Ezek közül jó egynéhányról írásos emlékezet is fentmaradt. Amikor III. Murád szultán 1582. január végén kelt egyik rendeletében a budai pasának megparancsolta egy babócsai lovas ulufedzsi megjutalmazását, amiért az Iszkender szigetvári bég parancsára nyelvet fogni ment Szentgyörgyvár alá, ahol 45 magyar hajdúval megvívott és 12 foglyot hozott. Ezért Mehmed lovas 6000 akcse értékű tímár-javadalomra lett alkalmassá. 1585. febr. 4-én kelt másik szultáni rendelet a Szigetvári náhijében Alsó-Dobsa falu 6500 akcse értékű tímár-javadalmára Ömeroglu Mehmed lovast tartotta kinevezhetőnek, mivel az Eger és Diósgyőr katonáival harcolt.

31 A török tartományi kincstár Budán a tímár-javadalmat nyerteket egy napi pontossággal vezetett jegyzőkönyvbe is bevezette. Ezt hívták ruznámcsénak, s a Szigetvári szandzsák ruznámcséjába 1586. dec. 11-én Ali bin Hüszein tímár-javadalmát is bevezették, amit azért kapott, mivel a kálmáncsai vásárt megtámadó magyar katonák ellen vitézül hadakozott. A Szigetvári szandzsák ruznámcséjába 1587. dec. l-jén került feljegyzésre Mumi bin Dzsáfár, aki a Bolondvárat ostromló magyar katonákkal küzdött. Ezért ő tímár-javadalomként 8333 akcsét kapott, s Görösgált és Kisszentgyörgyöt ezen összegben vehette át. Ugyanitt szerepel 1597. aug. 17-én Sábán bin Ferhád is, aki 10500 akcse értékű tímár-javadalmat kapott, amikor Szigetvár környékén megvert és megfutamított 32 „Rádi nevű átkozott hitetlen" ellen kitüntette magát. A török feljegyzések a harci cselekmények állandósult voltát csupán kis mértékben érzékeltethetik. Ennek hatása az lett, hogy a Dráva-vidék népessége és gazdálkodása a Szigetvár elestétől, 1566-tól Kanizsa elestéig, 1600-ig terjedő időszakban mélypontot élt át. A termelőerők, a helységenkénti ökörfogatok és