Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)
II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - DÁVID GÉZA: Szigetvár 16. századi bégjei
kodói kegy újból rámosolyog; ezalatt tartalékaiból kellett megélnie. Vö. Ruznamçe 78, szekcsői ós szécsényi rész, pp. 14-15. ^Österreichische Nationalbibliothek, Türkische Handschriften, Mxt 597 (Flügel 1387), f. 263r-v. 65 A fentebb idézett 590.083 akcse helyett 558.084 akcsét említettek. ^Elsőként pozsegai bég korából tudjuk e részelem meglétét dokumentálni, a 979-es hidzsra szerinti évre (1571-1572). Maliye defteri 563, p. 48. Hasonló bejegyzést olvashatunk neve mellett a 982. évre (1574-1575) datálva, amikor - immár másodszor - Székesfehérváron intézte a szandzsák ügyeit; ezúttal a Szendrői és Szerémi livában lévő csiftlik-szerű hászaira utaltak. Uo. p. 49. B7 Mehmed 1564 júliusától 1567 márciusáig volt aradi, majd gyulai bég. Dávid Géza: A tőrök kor. (Békéscsaba története. Első kötet. A kezdetektől 1848-ig. Szerk. Jankovich B. Dénes-Erdmann Gyula.) Békéscsaba 1991, 209. - Ottani hivatali idejére vonatkozó iratokat publikált Anton c. Schaendlinger: Die Schreiben Süleymans des Prächtigen an Vasallen, Militärbeamten, Beamte und Richter aus dem Haus-, Hof- und Staatsarchiv zu Wien. Transkriptionen und Übersetzungen. Wien, 1986. 59-63, Nos. 40-43. ^Maliye defteri 15283, pp. 302-306. M A siklósi és a harsányi náhijéra utalnak mint a nevezett liva idzsmallu hászaira, ezzel szemben a listán az utóbbi náhijéból egyetlen település sem bukkan föl, s a siklósiból is csupán maga a névadó város. Ugyanakkor a Szigetvári, Görösgali, Babócsai, Segesdi, Vaskaszentmártoni, Berzencei ós Kanizsai náhije is képviselteti magát, az utoljára említett messze a legtöbb helységgel. 70 Österreichische Nationalbibliothek, Türkische Handschriften, A. F. 30 (Flügel 277), ff. 20r-26r, uo. Mxt. 594 (Flügel 1393), a 995-996-ra vonatkozó szigetvári rész, p. 4, Mühimme defteri 45, p.8, No. 84, p. 69, No. 830. Kepeci 336, p. 293. Maliye defteri 15567, p. 432. 71 Maliye defteri 15567, p. 45. 72 Török -magyar oklevéltár. 130, No. 161. A még szigetvári bégként Isztambulba juttatott ajánlására, majd már pozsegai bégként küldött ismételt levelére reagálva 1585. június 5-én kapott valaki tímárt. 73 Bővebben írtam erről a valószínű azonosságról A Dél-Dunántúl török közigazgatása című tanulmányomban. - Meg kell vallanom, hogy magyar szerzők Kis (Kücsük) vagy Albán (Arnaut) előnévvel ruházzák fel az 1585-ben, majd 1591-ben Szigetvár élén álló Haszánt (I. Németh Béla: Szigetvár története. Pécs 1903, 299-300), amit nem intézhetünk el azzal, hogy „biztos tévedtek". Az is tény viszont, hogy török szövegben mindeddig nem akadtam ilyen jelzők valamelyikével illetett Haszánra... Az alább kifejtendók alapján (I. főleg a 79. és 105. jegyzetet) egyelőre fenntartom véleményemet, hozzátéve, hogy a két személy esetleg nem is kettő, hanem egy. A Kis melléknév kapcsán ez minden további nélkül elképzelhető, az Albán itt most nem részletezhető okok miatt további vizsgálatot igényel. 74 Tiryaki Hasan Pasa nin gazaiari ve Kanije savunmasi. Hazirlayan: Vahit Çabuk. (Tercuman 1001 Temel Eser, 129). Istanbul 1978, 24.
