Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)
II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - DÁVID GÉZA: Szigetvár 16. századi bégjei
A birodalom más régióit tekintve Klaus Röhrborn remekül kiválogatott példákkal tárta fel, hogyan fonódtak egyre inkább össze a századforduló közeledtével a köz- és pénzügyigazgatási funkciók: Untersuchungen zur osmanischen Verwaltungsgeschichte. Studien zur Sprache, Geschichte und Kultur des islamischen Orients. Beihefte zur Zeitschrift „Der Islam" (herausgegeben von Bertolt Spuler). Berlin-New York 1973, 125-149. 56 Haszán kethüda ekkor már legalább 10 éve szolgált Pécsett, hiszen birtokai az 1570-es pécsi tímár-defterben is ott vannak: 9 faluból álltak és 29.350 akcsét értek : Tapu defteri 480. f. 5r. "Österreichische Nationalbibliothek, Türkische Handschriften, Mxt. 597 (Flügel 1387), f. 162v. - Ha Röhrborn kategóriáival vetjük egybe, esetünk leginkább a „különleges pénzforrások feltárása" alcsoportba tartozik (i.m. 135-138). Szövegünk annyiban nem tipikus, hogy az általa emlegetett rendszeresen visszatérő hivatkozások közül több hiányzik belőle, így az egyik legjellemzőbbnek tartott a készpénzelőlegre való utalás is. 5B A Simontornyai szandzsák egyik tímár-birtokosa például kizárólag ennek az adónak a behajtásával lett megbízva 1573-ban „Esztergomtól Szigetvárig a Tuna folyó budai oldalán levő szandzsákokban", s egy év alatt sikerrel össze is gyűjtött 118.925 akcsét. Vö. Dávid Géza: A Simontornyai szandzsák a 16 században. Budapest 1982, 78, 292. jegyzet. 59 Österreichische Nationalbibliothek, Türkische Handschriften, Mxt 597 (Flügel 1387), f. 163r. A valamikor 1592 táján elkészült pécsi tímár-defterben még mindig fellelhető a két fiú, hajszálra azonos értékű ziámettel, mint 1580-ban, azaz Mehmednek, akinek egyébként már atyja felemelkedése előtt is volt 6.000 akcsényi tímárja (I. Mxt. 597/Flügel 1387/, f. 153r), 20.350, Ahmednek pedig 20.000 akcse jutott. Tapu defteri 652, ff. 5v-6r. 60 A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. 1553-1589. Szerk.: Takáts Sándor-Eckhart Ferencz-Szekfű Gyula. Budapest 1915, 219, No. 189. Szó szerint ez szerepel a minket érdeklő helyen: „...az szigetj begh veötte volt megh az szanczaksagott 80 ezer forinton három esztendeigh..." Ezt az adatot idézi Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén (Magyar História, Szerk.: Heckenast Gusztáv. Budapest 1976. 91.) 61 Pecsevi időnként ugyan mesés summákról regél, azok élvezőinek szóbeli információira hivatkozva, ám ezeknek elég nehéz hitelt adni. Tirjáki Haszán szájába adja például, hogy ő évente 50-60.000 gurust (ezüst tallért) szedett be, sót egyik évben, amikor sok fogoly esett, a 70.000 gurust is sikerült túllépnie - pont szigetvári bégként (vö. Tarih-i Peçevi. I. 12). Az ötvenes évek végének árfolyamán ez 2,5 - 3, illetve 3,5 millió akcsénak felelt volna meg, közel felének-harmadának annak, mint ami a Budai vilajet összes kincstári bevétele volt ekkor (vö. Fekete Lajos Káldy-Nagy Gyula: Budai török számadáskönyvek 1550-1580. Budapest 1962, 609). Az 1580-as években ez az arány nyilván alacsonyabb értéket tett volna ki, de még mindig túl magasat ahhoz, hogy realisztikusnak tekinthessük. 62 Österreichische Nationalbibliothek, Türkische Handschriften, Mxt 597 (Flügel 1387), f. 263v. 63 Uo. Mxt. 559 (Flügel 1388), f. 1 15r. - A másikat sem kaphatta sokkal később, de aztán - talán éppen melléfogása miatt - az arra szóló parancsot visszavonták, s csak 1585. március elején tudta újra érvényesíteni. - Szécsény élére egyébként 1584. május 24-én állították, s közben valószínűleg várakozási állományban reménykedett abban, hogy eljön a pillanat, amikor az ural-
