Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - DÁVID GÉZA: Szigetvár 16. századi bégjei

(az 1566 szeptembere és 1600 vége közt eltelt 412 hónap során 21 - talán eggyel több, talán eggyel kevesebb - bég váltotta egymást). Ugyanakkor az ide irányított tisztségviselőket meglehetős gonddal választották ki, amit az jelez, hogy az ismert helyről érkezők közül senki nem jött nagy távolságokból, hanem vagy kifejezetten a Budai beglerbégség területéről, vagy a Temesváriéból, legfeljebb a Boszniaiéból. Ebben az összefüggésben fontosabb kritérium volt a lokális tapasztalatok mennyisége és milyensége, mint a korábbi állás: így emelkedhetett fel két ziámetbirtokos is a vezetők közé. Olvasóimban fel-felmerülhetett: túl sok aprólékos részletbe bonyolódtam bele, a kelleténél hosszasabban taglaltam mellékes mozzanatokat. Az adott esetben ez tudatosan történt: azt kívántam érzékeltetni, főleg helytörténész és nem turkológus kollegáimmal, hogy mi érhető el az oszmán archontológia és közigazgatástörténet területén. Remélem, kiviláglott, hogy a török források sokszor napra pontos információkkal szolgálnak a kinevezéseket illetően, a kérdés csak az, mennyire maradtak fenn a vonatkozó listák. Láthattuk: a 16. századot tekintve jól állunk. Igaz ez a főemberek javadalmaira nézvést is, nemcsak fizetésük nagysága határozható meg gyakran, hanem a kiutalt települések köre is szépen rekonstruálható. Csaknem korlátlan mennyiségű adat szedegethető össze a bégeknek a javadalmazásokkal kapcsolatos tevékenységéről - mi csak egy-egy érdekesebbet emeltünk ki ezek közül. Más konkrétum hiányában nem ritkán éppen ezen felterjesztések segítenek eligazodni a sok azonos nevű személy között. A bégek katonai aktivitásáról már kevesebbet tudunk meg, ennek feltérképezéséhez a magyar kútfők legalább annyira lényegesek. Ezekből most csak a kinevezésekkel közvetlenül összefüggőket választoltam ki, számuk könnyen lenne gyarapítható. Igazi életrajzot viszont csak kivételes esetekben lehet összeállítani, azokból is szinte mindig hiányzik a személyes elem. Még szerencse, hogy akadt egy-két mesélő kedvű történetíró, mint Pecsevi. Mindent összevéve nyugodtan kijelenthetjük, hogy a török bürokratikus gépezet 1600-ig olajozottan működött, ránk hagyományozott iratanyaga révén a vártnál jelentősen gazdagabb kép rajzolódik ki a közigazgatás megannyi részletéről. Jegyzetek 1

Az 1566-os hadjárat előkészületeiről, az utánpótlás megszervezéséről számos figyelemreméltó adatot gyűjtött össze a szultáni tanács jegyzőkönyveinek vonatkozó kötetéből Káldy-Nagy Gyula: The First Centuries of the Ottoman Military Organization. Acta Orientalia Hungarica XXXI (1977), 147-183, főleg: 174-183. Sajnos a szóban forgó defter 1566 júniusában véget ér, s foly