Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - SZITA LÁSZLÓ: Szigetvár kapitulációjának visszhangja az egykorú nyugat-európai sajtóban

1689. február 25. Vatikáni sajtótudósítás Szigetvár blokádjáról és a kapituláció előkészítéséről Bécs, február 6. Nem kétséges, hogy Sziget török garnizon lakói végére értek az élelmiszerkészletüknek. Két hete képtelenek a háború törvényei szerint a megegyezésre, ennek ellenére a császár, hogy bizonyítsa az ő szokásos kegyelmességét az ottoman barbársággal szemben, nem csak jóváhagyta mindazt, amiben egy fegyverszünetben megegyeztek, hanem még azt is megengedte, hogy elvonuljanak (elmeneküljenek) Sziget városából. Megparancsolta, hogy a pénzükért lássák el őket azzal, ami az életbenmaradásukhoz szükséges. Az ily jóságos döntések után - mint mondják - a parancsnokuk teljesen elégedetten indult útnak, elismerve, hogy az élet és szabadság lehetőségét a császár legmélyebb jóságának köszönheti, mivel ha a fegyverletétel elfogadását visszautasították volna, akkor vagy elpusztulnak az éhségtől, vagy arra kényszerültek volna, hogy feltétel nélkül adják meg magukat, hozzátéve, hogy hatezer törököt hagyott Szigetben, ebből kétezer fegyverforgató; (Bécsből) történő visszatértekor nem valószínű, hogy négyezernél többet talál élve belőlük, mert a nagy szenvedésekben naponta 30-40 személy hal meg. A helységben 85 darab

1 nagy ágyút találtak és több kisebb méretűt, nagy mennyiségű lőport. Elég erős, kellemes és termékeny a szomszédos vidék, úgy hogy Thaun gróf, a császár küldötte fogja a csapatokat vezetni, amelyek most a Dráva mentén állomásoznak.

2 Kanizsa várát is körülzárták és biztosítva van, hogy semmilyen segítséget sem kaphatnak, ugyanakkor a konstantinápolyi és ázsiai események és megrázkódtatások egyre nagyobbak, másfelé fordították a hadi figyelmet, s mialatt a Gran Signore azzal foglalkozik, hogyan mentse meg testvérét, a nép halállal fenyegeti. Hamarosan bekövetkezik tehát ennek a helynek a fegyverletétele az említett parancsnok ösztönzésére, aki megígérte, hogy rábeszéli Sziget helyőrségét arra, hogy éljenek a lehetőséggel, amint ő javasolja. Most sem egyeztek meg azonban az audiencián, melyet szerdán kellett adni, de ami a törököket illeti - nem kétséges