Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - CSÍKHELYI LENKE: Bolgárok betelepülése Magyarországra a XVII.század végén és a XVIII. század elején

A havasalföldi emigráció Időrendben ők az elsők, akik kiváltságokat kaptak, mégpedig Konstantin Brankovan Bassaraba havasalföldi vajdától 1691-ben. Az oklevél sértetlenséget, adókedvezményeket és kereskedelmi jogot ígér. A fizetendő adó így sem csekély: évi 250 arany.

3 Az ígért sértetlenségből semmi sem lett: Havasalföldön nemcsak rablóktól, törököktől, tatároktól kellett rettegniük a katolikus bolgároknak, vallásuk miatt is üldözték őket. Betiltották a misézést, a szerzeteseket megverték, kínozták. Emiatt Kollonich Lipót esztergomi érsek felháborodott tiltakozó levelet intézett a bukaresti görögkeleti metropolitához, de eredmény nélkül. A havasföldi - Krajova, Rimnik, Bradicsen, Tergovist, Bukarest városokban letelpült - bolgárok ezért 1711-ben Steinville gyulafehérvári főparancsnoktól kértek védlevelet, s azt megkapva, a Vulkán-szoroson át Dévára vándoroltak be. A város alsó részén, a Maros és a Cserna partján jelölték ki számukra az ún. Bolgárvárost. Házhelyeket kaptak, a művelésre bérelt földért évi 50 aranyat tartoztak fizetni a dévai uradalomnak. 1712-ben érkezett meg a betelepülők első csoportja, 43 család 3 szerzetes vezetésével. Később még 18 gazdacsalád csatlakozott hozzájuk. Sajnos, az 1737. évi pestisjárvány a kis kolóniát alaposan megtizedelte.

5 A Havasalföldön maradt bolgárokra akkor következett jobb világ, amikor 1718ban, a pozsareváci béke után Rimnik, Krajova és Bradicsen császári kézre került, s az ott lakó bolgároknak VI. Károly 1727-ben kiváltságlevelet adott. A kiváltságok a katolikus és görögkeleti vallású bolgárokra egyaránt vonatkoztak, nagy kedvezményeket, kereskedelmi és önkormányzati jogot biztosítottak.

6 A Pejacsevich-emigráció A Pejacsevich és vele rokon Parcsevich, Knezevich, Cserkich és Tomagjonovich családok neve 1693-95-től kezdve bukkan fel Pécsett és Eszéken. A bolgár katolikus emigrációnak kétségkívül ez a leggazdagabb és legelőkelőbb, 1658 óta nemesi, 1667 óta bárói címmel rendelkező rétege. Mindkét városban ingatlanokat vásárolnak, később azonban Pécsről elvándorolnak, Eszéken telepednek meg, ahol mint vagyonos kereskedők, kezdettől fogva a város vezetői közé tartoztak. 1720 körül kezdenek birtokokat vásárolni a Bácskában, a Szerémségben, Verőce megyében. 1727-ben a Pejacsevichek grófi címet kapnak, ekkor már a délvidék legnagyobb birtokos családjai közé tartoznak.

7 Igen hamar, már az 1720-as években elhorvátosodnak, majd elnémetesednek, így a bolgárság kutatása szempontjából jelentőségüket vesztik. Birtokaikra azonban a XVIII. században többször is