Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - CSÍKHELYI LENKE: Bolgárok betelepülése Magyarországra a XVII.század végén és a XVIII. század elején

telepítenek be családokat a Török Birodalomból, így például 1786-ban „privát telepítés" címén 693 család érkezik a Pejacsevich-birtokra. Nem állíthatjuk azonban, hogy ezek Bulgáriából jöttek, a család balkáni kapcsolatai ismeretében inkább csak gyaníthatjuk. A szebeni emigráció Azok a bolgárok, akik Knezevich János István szófiai érsek vezetésével menekültek Szebenbe, 1697-ben kaptak védlevelet Veterani tábornoktól.

9 Ezt követte 1700-ban Lipót császár kiváltságlevele, amely Alvincen jelölt ki számukra letelepedési helyet. Lakóházaikat a helyi románoktól vásárolták. Az egész monarchiára kiterjedő kereskedelmi jogot kaptak, felmentették őket a hadiadók alól, nemesség címén azonban senki sem élvezhetett közülük kiváltságokat. Az oklevél közvetlenül a kamara alá rendelte őket, főbenjáró esetekben egyenesen a császárhoz fordulhattak. Az 1701-ben betelepült néhány család azonban nem sokáig élvezhette kiváltságait. 1704-ben a Rákóczi-féle csapatok elől Dévára, Gyulafehérvárra, illetve a Bácskába és Havasalföldre menekültek, 1715 körül tértek vissza, addigra a románok visszaköltöztek egyszer már eladott házaikba, s a pereskedés hosszú ideig nem járt sikerrel, csak 1741-ben tiltották ki a románokat a városból. Ekkor költözhetett vissza 20 család. Az alvinci kolónia azonban hamarosan asszimilálódott, illetve más bolgárlakta vidékekre költözött.

10

. Az óbesenyői-vingai emigráció 1737-ben, amikor Havasföld Oltón inneni része ismét török kézre került, a Krajován, Rimniken és Bradicsenen élő bolgárok kérelmet nyújtottak be a haditanácshoz, hogy a Temesi Bánságban telepedhessenek le. A következő évben a temesvári királyi adminisztrációt, név szerint Scotti grófot és Viechter bárót bízták meg azzal a feladattal, hogy vizsgálják meg a letelepítés lehetőségét, minthogy 300 család máris a Bánságban van, és még többen reménykednek az áttelepülésben. Azok, akik már 1737-től a Bánságban, Óbesenyőn laknak, az ún. pauliánus bolgárok (egy, a XVII. században katolikus hitre tért eretnek szekta). A vizsgálóbiztosok azt javasolják, egyesítsék őket a többi betelepülni szándékozó bolgárokkal, és Vingát, Bodrogot és Selyost jelöljék ki számukra. A Mohrenfeldménes szomszédságában fekvő Vinga ekkor lakatlan terület, korábban az erődítményi fuvarozás szénakaszálója volt. Az áttelepülők ingyen földeket kaptak, a kamarai adó, amelyet fizetniük kellett, családonként évi 10 forint volt, s ezt is