Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - VARGA J.JÁNOS: Habsburg berendezkedési tervek Magyarországon 1688-1689 (Az „Einrichtungswerk")

behívásával kellene elkezdeni, akiknek kedvezményeket biztosítanának: a puszta telkeket - a korona jogának elismeréseként - csekély díj ellenében vehetnék birtokba, az egyéb földterületeket viszont ingyen és örök időkre megkaphatnák. A magyarok 3 évig, a németek 5 évig adómentességet élveznének. A telepeseket nem kötnék földhöz, mint a jobbágyokat, valamennyien „a költözködés jogával...bíró szabad alattvalók" lennének. Az egyházi kérdésekben mindig keményszavú Kollonich csak itt hajlandó szemet hunyni a nem katolikus bevándorlók javára, nekik hajlandó elnézni protestáns vallásukat, jóllehet nem javasolja annak nyilvános gyakorlatát. Az adóztatásról szólva arra figyelmeztetnek a szerzők, hogy a kivetéssel csínján kell bánni, mert amióta háború dúl, „ezen nemes országgal, mintha ellenség földje lenne, kénye-kedve szerint bánik a katonaság". Túlságosan magas az adó és tűrhetetlen a behajtás terén tapasztalható nagyszámú katonai kihágás. Mekkora adót lehetne egy jobbágyportára kivetni? A válasz józan és humánus: „...az leszen a méltányos adó, mely a felségnek módot nyújt az országot megtartani és kellően igazgatni, s mely a jobbágynak jólétét nem akadályozza, nem teszi tönkre." Véleményük szerint egy portára, amely 4 egésztelkes jobbágyot jelent, a robot pénzbeni megváltásával együtt évi 36 forintot lehetne kivetni. S ezután következik az „Einrichtungswerk" korát, a magyarországi rendi viszonyokat meghaladó javaslata: „Ezen adót kivétel nélkül valamennyi uradalom s fekvő birtok viselné, egy sem vétetnék ki, bármely rendű vagy állapotú legyen a birtokos, akár főpap, akár világi úr, akár nemes, akár káptalan, akár város, akár katona vagy kamaratiszt. Mert a méltányosság úgy kívánja, hogy mindenki viselje a terhet, aki élvezi a hasznot." Az „Einrichtungswerk" korához szóló mondanivalójának két fő tétele erős kritikát tartalmaz. Egyrészt a rendiség elégtelenségeit és ésszerűtlenségeit bírálja a nemesi javak megadóztatása mellett szó esik a nemesség igazságszolgáltatási előjogainak korlátozásáról, a nemesi vámmentesség eltörléséről és a mezővárosoknak a nemesi vármegyei hatalom alóli felszabadításáról -, másrészt a császári katonai önkény és a hadseregélelmezés elviselhetetlen, a lakosság erőit kiszipolyozó rendszerét kárhoztatja. Emellett a tervezet egy sor előremutató, az ország újjáépítését elősegítő javaslatot tesz: így a nem nemesek jogképességének elismerése, gimnáziumok és főiskolák alapítása, az elemi oktatás és az egészségügy reformja, szabadabb földbirtokforgalom és hitelnyújtás, az ipar, kereskedelem és a közlekedés fellendítése, a pénz, súlyok és más mértékegységek egységesítése szerepelnek elgondolásai között.