Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Hóvári János: A nagyharsányi csata török szemmel

számára nem lett volna más lehetőség, minthogy vereséget szenvedve visszavonul, vagy még egy próbálkozást tesz Eszéknél. Szilahtárnál erről ezt olvashatjuk: „a nagyvezír párthívei rossz tanácsára követni akarta az ellenséget, azonban a sereg fő emberei nem egyeztek bele. Azt mondták, hogy nem férfias dolog a megverve szökő ellenséget üldözni. S mivel a becsületünk a helyén van és a csatatér is itt van nálunk, mi a helyünkön maradunk, hogy megvédjük a várat, (kiemelés tőlem H. J.)."

9 A történetíró soraiból az is kiderül, hogy Szilahtár - ismerve a későbbieket a drávai átkelést elhibázottnak tartotta. A nagyvezír, aki döntő győzelmet akart aratni a Habsburg seregen, felértékelte az eszéki sikert s úgy gondolta, hogy elegendő ereje van egy újabb nyílt mezei ütközethez. Ezzel tulajdonképpen megadta Lotharingiai Károlynak a revans lehetőségét. A nagyvezír magabiztosságára vallanak a szigetvári és kanizsai pasáknak írt levelei, amelyek július 24-én a szövetségesek kezébe kerültek.

10 Szülejmán jól tudta, hogy a Dráva-Duna-Karasica összefolyásának mocsárvidékén minden hadmozdulatát figyelik. Bármikor számíthatott az ellentámadásra. Épp ezért a továbbvonuló sereg számára biztonságos tábort kellett felállítani, hogy arra támaszkodva várja a kedvező lehetőséget. A Habsburg haderő Óidról Siklós irányába vonult vissza s innét fordult Kelet felé, hogy Mohácsnál a délről érkező török sereg útját elvágják, s a mohácsi raktárbázist megvédelmezzék.

11 A nagyvezír jól ismerte vonulásuk útját - Szilahtár is igen pontos leírást ad erről - s tudta, ha a Kiskőszeg-DarázsBar any avar-Old vonalában a Duna és a Dráva összefolyásában képezett háromszöget elhagyja, azaz kilép a Dráva-Duna-Karasica mocsártengeréből, a visszavonuló ellenséggel találja szemben magát. Már ahhoz is ügyes manőverezésre volt szükség, hogy a vizenyős vidékről kivezető utakat biztosítsa. Mérlegelni kellett azt is, hogy a kitörést Siklós vagy Mohács irányába hajtja-e végre. Épp ezért a várakozás idejére, még az említett területen belül, megerősített tábort kellett felállítania. Azzal is számolnia kellett, hogy a szöveg séges haderő bemerészkedik erre a területre és rajtuk üt, esetleg a vonuló sereg egységeit szétvágja. Hol volt ez a török tábor, erről keveset szólnak a források. Lotharingiai Károly seregének hadműveleti naplója szerint ez Baranyavárnál volt.

12 Szilahtár nem jelöli meg a táborozás helyét. Rasid viszont igen, akinek további mondandója szempontjából igen fontos szerepet kap a baranyavári tábor. „A kegyes szerdár őfelsége az egész győzelmes sereggel Őszek hídján átkelt a túlsó partra és néhány állomást megtéve Siklós várának közelében egy Csatái köprü nevű helyen letáborozni bátorkodott." - olvashatjuk Rasid-nál. Ha a szövegben lévő helynevet identifikálni tudjuk, egész pontosan meghatározhatjuk a táborhelyet. A Csatái köprü beszélő név, amely magyarra fordítva az „Elágazás hídja"-\ jelenti. Bizonyosak lehetünk-e abban, hogy a Csatái köprü-ben egy baranyavári helynevet kell keresnünk? Vagy másutt volt az az átkelőhely (híd), amely után az út két irányba vált szét.