Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Hóvári János: A nagyharsányi csata török szemmel

amelynek a magyar, szerb, német baranyai helynévanyagban is nyomára bukkanhatunk. Ha Baranya háromszög út- és vízrajzát nézzük, négy olyan pont van, ahol egy híd után azonnal kettéágazik az országút. A Dráván való átkelés után Kisdárdát elhagyva az elpusztult Szigetfalu északi határában (ma Bellye) van egy ilyen elágazás, ahol a Dárda-Keskend-Baranyavár út elválik a VárdarócHercegszőllős-Csuza-Vörösmart-i úttól.

14 Itt azonban szinte a Dráva parttól Szigetfaluig egy hosszú hídrendszer állt. Ennek maradványai még Pesthy Frigyes történetiföldrajzi gyűjtésekor, 1865-ben is jól látszottak. „Ezen a helyeken jelenleg is találhatunk a földből kiálló kő keménységű hídlábakat. A népmonda szerint ezen lábak azon hídnak maradványai volnának, melyet Szolimán, midőn Szigetvár ostromára indult Eszéktől a mocsáron át némelyek állítása szerint Dárdáig mások szerint a már fentebb említett Szigetfaluig építtetett."

15 Eszék és Dárda között kiépített hadihidak és -utak 1687-ben (GLA. Htk. Bd. I. 12.) A második ilyen pont Dárda északi részén, a mai Csillagcsárdánál lehetett, ahol a Kálnás-Abony-Beremend-Nagyharsány-i út elvált a baranyavári úttól. A falu északi Laskafalu felé eső részén a mocsarakon valaha híd ívelt át.

16 Ennek emlékére az 1865. évi gyűjtésben nem akadtunk nyomára, mivel a falu lakossága teljes egészében kicserélődött a 18. században; s a német helynevek