Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Hóvári János: A nagyharsányi csata török szemmel

Az oszmán birodalom történetére vonatkozó török elbeszélő források teljes feltárása terén igen sok tennivalója van még, mind a magyar mind a nemzetközi oszmanisztikának.

1 Jó néhány olyan krónika van a 17. századtól kezdődően, amelynek csak igen rövid kivonatát ismerjük Franz Babinger „Geschichtsschreiber der Osmanen" című munkájából.'-' Különösen igaz ez a századvégre vonatkozóan, az 1683-1699 közötti harcok forrásaira. Abban azonban konszenzus van az oszmanisták között, hogy a korszak két legfontosabb forrása Szilahtár és Rasid krónikái. Az előbbi magyar történészek előtt is jól ismert, mivel az 1686-87. évekre való visszaemlékezése Káldy-Nagy Gyula fordításában

3 1968-ban megjelent. Rasidnak pedig budai ostromról szóló leírását Fodor Pál tette közzé 1986-ban/' Szilahtár Mehmed, aki 1658-ban született Isztambul Findikli nevű elővárosában, kortársa volt az eseményeknek. Egész életét a szeráj szolgálatában élte le, ott viselt különféle hivatalokat, innét nyerte a Szilahtár (fegyverhordozó) nevet.

5 Nem tartozott a hivatalos történetírók közé, így mondandójával szabadabban gazdálkodhatott. Mehmed Rasid egy nemzedékkel fiatalabb volt nála. Ő már csak a nagy háború vereségeit hallomásból és forrásokból ismerte. Egy kortárs udvari történetíró Naima krónikáját folytatta.'' Mivel az udvari történetírók közé tartozott, 1714-ben ezt a címet viselte, óvatosabban kellett fogalmaznia, mint Szilahtár Mehmed-nek. Jól tudjuk több forrásból is, az oszmánok nagy jelentőséget tulajdonítottak az 1687. évi hadjáratnak. Szülejmán pasa nagyvezírnek mindenképp győzelemmel kellett volna visszatérnie. A befolyt rendkívüli adókból tetemes összegeket fordítottak a hadjárat céljára." A nagy terv sikeresen is kezdődött. A keresztény szövetséges csapatoktól sikerült Eszéket megvédeni és Lotharingiai Károlyt és Miksa Emánuelt visszavonulásra kényszeríteni. Szülejmán pasa követte őket, Dárdánál átkelt a Dráván* Mindkét történetíró, miután az eszéki győzelmet részletezte, munkáját a drávai átkeléssel folytatta. A kortárs Szilahtár sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít ennek, mint Rasid. Tőle tudjuk, hogy a török táborban vita volt arról, hogy a túlsó partra átkelve valóban üldözni kell-e az ellenséget. Ugyanis az, ha a nagyvezír az eszéki táborban marad, a szövetséges Habsburg haderő