Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Veres D. Csaba: Hol zajlott le a „Második mohácsi" vagy „harsányi-hegyi csata" 1687. augusztus 12-én?

másik az augusztus 15-i táborzás helyét örökíti meg.

3 Azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy mindkét dokumentum egy rendkívül félrevezető adatot - „Kystotíaíu" feliratot - tartalmaz. Amilyen megoldhatatlan bonyodalmat okoz az első mohácsi csata (1526. augusztus 29.) helyszínének pontosításánál a Brodarics István által („De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohatz verissima descriptio", Krakkó, 1527) emlegetett Földvár falu, olyan zavaró ez a „Kystotíaíu" felirat a második mohácsi csata esetében. Valami - eddig - kideríthetetlen félreértés miatt került fel az említett két vázlatra (illetve az írásos forrásokba is) ez a csatatértől 15 kilométernyire északnyugatra valóban létező falu neve/' Az elírás vagy tévedés rendkívüli módon megzavarta és elfogadhatatlan magyaráztokra kényszerítette a csatával foglalkozó történészeket.

5 Az 1687. augusztus 11-i táborzás helyszínrajzának alaposabb tanulmányozása azonban egyértelművé teszi, hogy az a jelenlegi - akkor elpusztult - Villány falu helyszínrajzával azonos. A rajz déli irányból ábrázolja Villány térségét. Szemből nézve a képet, annak baloldalán, azaz nyugati irányban (a kartusban l-es számmal jelölve) a Harsányi-hegy („il monte Harsan") keleti lejtői láthatók. Jobb felé, azaz keleti irányba a Villányi-hegység keleti dombsora látható, végén a Templomheggyel (164 m pont), melyet a ma is létező két pécsi út karol át. A kép keleti - jobb - szélén a Karasica mocsarai, valamint a Karasica völgyét keletről határoló magaslatok láthatók. A két pécsi út által átölelt Templomhegy déli oldalán jól láthatók a középkori Villány falu - barokk stílusban átépített formájában ma is eredeti helyén álló - középkori templomának romos, tető nélküli épülete. Az olasz rajzoló plasztikusan ábrázolja azt a - relatíve 15-18 méteres - tereplépcsőt, amely a Templomhegy délkeleti magaslataitól húzódik déli irányba, nyugatról szegélyezve a Karasica völgyét. Ez a tereplépcső ma is két - egy magaslati nyugati és egy lapályos keleti - részre osztja a XVIII. században újjáépült Villány községet. A rajz szerint - és ma is ez a helyzet - ezt a tereplépcsőt metszi merőlegesen a Villányi-hegység dombsorával párhuzamosan és attól délre húzódó „Siklósról Mohácsra vezető út" (mint a rajzon is szerepel: „La strada che da Siklós conduce a Mohatz."). Az út és a tereplépcső metszéspontjától délre - a középkori Villány néhány romos épülete mellett - szerepel a félrevezető „Kystotíaíu" felirat. A másik, az augusztus 15-i táborzást ábrázoló kép - a mai Virágos feletti magaslatokról (120 m pont) ábrázolja a Karasica lapályain elhelyezkedő keresztény tábort. A rajz szemléletesen érzékelteti a Karasica mocsarait, s a lapályt nyugatról határoló tereplépcsőt, melynek északi végén (a kép jobb oldalán) emelkedő Villányi-hegység magaslatait, szélén a Templomheggyel, s oldalában a magánosan és romosán álló középkori villányi templom romos épületével. Ugyanakkor a kép - szemből nézve - bal szélén (tehát déli irányban) az elhagyott török sáncok láthatóak, s a sáncok mögött (a Karasica mocsarai és a tereplépcső között a perecskei ferences monostor romos templom-