Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Nagy Lajos: A nagyharsányi csata

A 12-én vívott csatát leíró forrásokat elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy Szulejmán nagyvezír a Kistótíalunal elsáncolt törökökkel vissza akarta téríteni a császári hadsereget a Harsányi-hegy alá. Mi a Lipót császár életrajzát megíró Wagner véleményét fogadjuk el.

3 őszerinte a török hadvezetőség átszökött bajoroktól megtudta, hogy a választófejedelem katonái nem állják majd olyan jól a tüzet mint a császári ezredek. A törökök a két hadsereget elszakítva egymástól a bajorokat halomra akarták gyilkolni, közben a császár veje, Miksa Emánuel fogságba esett volna, majd az ő szabadsága árán előnyösebb békét szándékoztak kicsikarni Lipóttól. Augusztus 12-én a Lotharingiai Károly alá tartozó jobb szárny vonult elöl. Amikor Miksa Emánuel bal szárnya is túljutott a Harsányi-hegy keleti végén és rátért a Villányból Nagyharsányon át Siklósra vezető út vonalára, a bozótosoktól addig fedezett törökök rájuk törtek. Miksa Emánuel a két vonal vége közti rést helyi átcsoportosítással és három odavezényelt gyalogos zászlóaljjal lezárta. Az ő erős tüzelésük miatt a 7 ezernyi török lovasság és a velük azonos létszámú gyalogos csoportjuk nem bírt betörni a két vonal közé. Ekkor a török lovasság a Harsányi-hegy lába felől a bajor második vonal hátába indított támadást. Velük egyidőben 7-8 ezernyi török lovas dél felől kísérelte meg a bajor sereg elvágását a császáriaktól. Az utóbbi irányból támadókat az első vonalban álló bajor ezredek tüze visszavetette. A hegy lába felől kerülők akciója is összeomlott, mert az átcsoportosítás miatt fellazult második yonal védelmét Lotharingiai Károly időközben biztosította. A második vonal ő alája tartozó több ezredéből oldalszárnyat alakított ki, amely északról a hegyre, délről a bajor második vonalra támaszkodott. Ennek a szárnynak a parancsnokságát a herceg Piccolomini vezérőrnagyra bízta. A törökök északi támadását Piccolomini frontálisan felállt ezredeinek a tüze megállította, miközben a bajor második vonal utolsó negyedében helyükön maradt ezredek is lőtték őket. Piccolomini ezután a saját ezredeivel és a most említett bajor második vonallal ellentámadást indított. A törökök délután 3 órára visszaszorultak a hevenyészve felhányt sáncaik elé. A gyalogságuk jó része a sáncokba állt be. Miksa Emánuel ekkor az első sorban álló ezredeit a reggel óta harcolók elé vezényelte; ők a török sáncoktól 150 méternyire megálltak és várták a további parancsot. A török sáncok megtámadását 5 órakor rendelték el a hadvezérek. A török lovasság a sorozatos össztüzeket nem állta, a sáncokat átugratva menekült, magával ragadva a még be sem vetett alakulatokat is. A rqham a sáncokban maradt janicsárok ellenállását is hamar megtörte és általános lett a menekülés. A csatában Miksa Emánuel alatt mintegy 30 ezernyi ember harcolt, közülük 8 ezren voltak a bajorok. Lotharingiai Károly alá is 30 ezer ember tartozott, de közülük csak Piccolomini oldalszárnyának az ezredei vettek részt a harcban.