Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)
Előadások és tanulmányok - Nagy Lajos: A nagyharsányi csata
A török fegyveres alakulatok létszáma 60-70 ezer lehetett; 2'3 részük gyalogos volt. A csatát három puszta falu határában vívták. A legdélebbi Perecske volt. Ezt 1602-ben pusztították el az itt telelő tatárok; templomának falai a csata idején még álltak, közel ahhoz a helyhez, ahol a Lapáncsára vezető út átmegy a Karassón. Szántó község határa ettől nyugatra feküdt. Ez a falu is a török korban pusztult el. A megmaradt szántóiak és perecskeiek véglegesen Nagyharsányban húzták meg magukat, ezért a határuk nagy része ma is oda tartozik/ 1 Az akkor szintén lakatlan Villány határa volt a csatatér északkeleti része. A szövetséges hadseregnek mintegy 700 embere halt hősi halált a csatában; az utánpótlásukat szállítókból is ennyit öltek meg a törökök. A török hadsereg egész tábora a császáriak kezére került. A csatatéren 7-8 ezer emberük maradt halva. A csata végén sok ezren pusztultak el a Karassó és a Dráva mocsaraiban. Az utóbbi folyóban is sokan megfulladtak, amikor a híd leszakadt az Eszékre menekülők alatt. A hadinaplók 25 ezer emberre becsülik a törökök teljes veszteségét. A csata után Lotharingiai Károly ék egy 10 ezer emberből álló hadoszlopot Szlavónia felszabadítására indítottak el. A herceg a fősereggel Erdélybe vonult és a fejedelemséget a Habsburg uralkodó hűségére kényszerítette. A hadsereg jó része Erdélyben töltötte a téli pihenőjét és 1688-ban onnan indult Belgrád ostromához. JEGYZETEK 1 Az előadás anyagát a „Budától Belgrádig" c. kötetben közölt naplókból gyűjtöttem ki. A könyv a nagyharsányi csata 300. évfordulójának az emlékére jelent meg. (Szerzői: Nagy Lajos és Szita László, szerkesztette: Szita László, Pécs, 1987.) A naplók az alábbi szerzők neve alatt találhatók: Lotharingiai Károly, Miksa Emánuel, Tobias von Hasslingen, Caetano Bonomo. 2 Az említett ábrák ugyanabban a könyvben találhatók a 160. és a 161. oldal között. Megjegyezzük, hogy az 1687. augusztus 15-én készített ábra, amelyre többször is hivatkozunk, tévedésből az 1686. évi június 17-i és szeptember 6-i közé került a könyvben. 3 Wagner, Franz: Leopolds des Grossen Rom. Kaysers wunderwürtiges Leben und Thaten . . ., Köln, 1713. 4 Reuter Gamillo: Gyűjtés Baranya középkori településtörténeti adattárához. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15. 1969-1970. Pécs, 1974. 133-154. Győrfty György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp., 1963. Akad. K. I. köt. Baranya megye földrajzi nevei. (Szerk. : Pesti János.) Pécs, 1982. 247. sz. Bisse: a község története és 23. sz.; 189. sz. Kistóttalu: a község története és 61., 64. sz.; 282. sz. Nagyharsány : a község története és 216., 227. sz.; 269. sz. Villány: 178-186. sz.
