Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Szita László: Kutatási problémák az 1687. évi hadjárat történetéről

talált a sárban feküdve. Az emberekkel felemeltette őket, és nemcsak szeke­rein és hintóján, hanem saját székében és vezetéklovain vitette őket . . ." 31 Az időjárás ezután valamit javulhatott, mert többé egyetlen naplóbejegyzést sem találunk az ezőzésről. Tiszaalpár térségében elállt az eső. Kerek egy hó­napon át tartó szenvedések végére értek, de az éjszakai hidegtől továbbra is nagy megpróbáltatásokat kellett elviselni. Karcag, majd Debrecen térségében sem jó vizet, sem tűzifát nem találtak, s az élelem-utánpótlás is késett. Ugyanezt a nagy menetelést Hasslingen parancskönyvéből is részletesen, pontosan ismerjük az augusztusi dunaszekcsői átkeléstől kezdődően. Ahogy távolodtak a Dunától, úgy szaporodtak a panaszok az élelem-utánpótlás el­maradásáról. Igen gyakori bejegyzést találunk jó ivóvíz és tűzifa további hiá­nyáról. Pl. szeptember 12-én a következőket: ,,. . . Nagy hiány volt élelmiszer­utánpótlásból, fából, vízből". 13-án pedig ,,. . . a hadseregből már sokan be­tegek, naponta halnak meg, ami az élelmiszert illeti, egyre gyakoribb hogy éppen csak elég . . .". Ezért maga a fővezér is ellátó tisztekkel Szegedre ment, ahol a szövetséges hadak élelmiszerdepói voltak és nyilván megfelelő meny­nyiséget vételezhettek, mert onnan visszatérve négy napra szóló ellátmányt osztottak szét a katonák között. 32 A Tisza vonalával párhuzamosan előrenyomuló seregek ellátásában állandó zavarok voltak. A szegedi raktárakból szerzett élelem elfogyott és Csányte­lekről Szolnokra kellett 100 fős szekérkonvojt küldeni, megfelelő fedezettel, hogy a sereg élelmiszerekhez jusson az ottani hadiraktárakból. Az éhező sereg alig jutott meleg ételhez, mert hol tüzelőfa nem volt, hol pedig a víz volt alkalmatlan iváshoz és főzéshez. Itt találjuk az első bejegy­zést, hogy az éhező és betegekkel teli, naponta pusztuló hadsereg élelemellátói 222 darab állatot hajtanak el egy faluból. Szeptember 23-án azután megismét­lődött az eset, két ezredparancsnokot és 60 lovast büntetett meg a főparancs­nok az állatok elhajtása miatt. 24-én azután megszűnt az éhezés, mert 7000 kassai köböl liszt érkezett, s a sereget ellátták sóval. 26-án újabb élelmiszer-szállítmányokat szállítottak a császári hadsereg tokaji raktáraiból. Az éhező katonák földbe ásott kemencé­ket készítettek, hogy kenyeret süthessenek. Október elején mind több panasz érkezett az éhező sereg fosztogatásáról, pedig a fővezér kegyetlenül megtorolt minden olyan lépést, akciót, amelyet a lakosság ellen követtek el. Tiszteket zárat börtönbe, s keményen szabja ki a büntetéseket is. Erdélybe nyomulást követően a hadseregellátás részben, az elszállásolás, ha vontatottan is, de megoldódott. A császári sereg hosszú keserves menetelésekkel, megdöbbentő mértékű nél­külözésekkel, közel 900 halottat hagyott hátra. Tífusz, különböző hurutos megbetegedések kísérték őket útjukon. Az éhezés és a hideg, elsősorban a gyalogságot gyengítette le.

Next

/
Thumbnails
Contents