Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Szita László: Kutatási problémák az 1687. évi hadjárat történetéről

talált a sárban feküdve. Az emberekkel felemeltette őket, és nemcsak szekerein és hintóján, hanem saját székében és vezetéklovain vitette őket . . ."

31 Az időjárás ezután valamit javulhatott, mert többé egyetlen naplóbejegyzést sem találunk az ezőzésről. Tiszaalpár térségében elállt az eső. Kerek egy hónapon át tartó szenvedések végére értek, de az éjszakai hidegtől továbbra is nagy megpróbáltatásokat kellett elviselni. Karcag, majd Debrecen térségében sem jó vizet, sem tűzifát nem találtak, s az élelem-utánpótlás is késett. Ugyanezt a nagy menetelést Hasslingen parancskönyvéből is részletesen, pontosan ismerjük az augusztusi dunaszekcsői átkeléstől kezdődően. Ahogy távolodtak a Dunától, úgy szaporodtak a panaszok az élelem-utánpótlás elmaradásáról. Igen gyakori bejegyzést találunk jó ivóvíz és tűzifa további hiányáról. Pl. szeptember 12-én a következőket: ,,. . . Nagy hiány volt élelmiszerutánpótlásból, fából, vízből". 13-án pedig ,,. . . a hadseregből már sokan betegek, naponta halnak meg, ami az élelmiszert illeti, egyre gyakoribb hogy éppen csak elég . . .". Ezért maga a fővezér is ellátó tisztekkel Szegedre ment, ahol a szövetséges hadak élelmiszerdepói voltak és nyilván megfelelő menynyiséget vételezhettek, mert onnan visszatérve négy napra szóló ellátmányt osztottak szét a katonák között.

32 A Tisza vonalával párhuzamosan előrenyomuló seregek ellátásában állandó zavarok voltak. A szegedi raktárakból szerzett élelem elfogyott és Csánytelekről Szolnokra kellett 100 fős szekérkonvojt küldeni, megfelelő fedezettel, hogy a sereg élelmiszerekhez jusson az ottani hadiraktárakból. Az éhező sereg alig jutott meleg ételhez, mert hol tüzelőfa nem volt, hol pedig a víz volt alkalmatlan iváshoz és főzéshez. Itt találjuk az első bejegyzést, hogy az éhező és betegekkel teli, naponta pusztuló hadsereg élelemellátói 222 darab állatot hajtanak el egy faluból. Szeptember 23-án azután megismétlődött az eset, két ezredparancsnokot és 60 lovast büntetett meg a főparancsnok az állatok elhajtása miatt. 24-én azután megszűnt az éhezés, mert 7000 kassai köböl liszt érkezett, s a sereget ellátták sóval. 26-án újabb élelmiszer-szállítmányokat szállítottak a császári hadsereg tokaji raktáraiból. Az éhező katonák földbe ásott kemencéket készítettek, hogy kenyeret süthessenek. Október elején mind több panasz érkezett az éhező sereg fosztogatásáról, pedig a fővezér kegyetlenül megtorolt minden olyan lépést, akciót, amelyet a lakosság ellen követtek el. Tiszteket zárat börtönbe, s keményen szabja ki a büntetéseket is. Erdélybe nyomulást követően a hadseregellátás részben, az elszállásolás, ha vontatottan is, de megoldódott. A császári sereg hosszú keserves menetelésekkel, megdöbbentő mértékű nélkülözésekkel, közel 900 halottat hagyott hátra. Tífusz, különböző hurutos megbetegedések kísérték őket útjukon. Az éhezés és a hideg, elsősorban a gyalogságot gyengítette le.