Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)
Előadások és tanulmányok - Szita László: Kutatási problémák az 1687. évi hadjárat történetéről
Erdélybe nyomulást követő egy hét alatt azonban kiheverte a hadsereg a nélkülözéseket, rendezték soraikat és demonstratív vonulásokat rendeztek, amelyek igazolták a herceg reményeit és elgondolásait. Erdély várai és városai kardcsapás nélkül megnyitották kapuikat. Mindössze két epizódról szólnak forrásaink, ahol ellenállással fogadták a császári csapatokat. November elején Marosszentkirályon megtagadták az élelem kiadását és a pékek felgyújtották a házakat, Bonczhidán a piacon a parasztok megtámadták Auersperg ezredes málháját és megsebesítik tanácsadóját. 33 A csapatok november közepére elfoglalják, megszállják a téli szállásul kijelölt városokat. Erdélyre a katonai hatalom nyomása nehezül. Hogyan történhetett ellenállás nélkül Erdély megszállása? Meg kell jegyeznünk, hogy a Harsányi-hegy melletti csatatérről nem leharcolt sereg indult el, hanem erejében, öntudatában, önbizalomban megnövekedett császári sereg. Menet közben jelentősen növelték erejüket tüzérséggel. A bajorok egy részének távozása nem jelentette a sereg észrevehető meggyengülését. Eger térségéből erős csapatokat vezényeltek a sereghez. A meggyengült alakulatokat cserélték fel velük. A hosszú menet során az időjárás okozta ítéletidőben elvesztettek ugyan majdnem egy ezrednyi katonát, a közben hozzájuk csatlakozó kisebb egységekkel ezeket pótolták. A hadsereg Erdély kapuja előtti várakozásban kipihente magát, pótolták minden veszteségüket. Sőt az elviselt fáradalmak és szenvedések miatt becsvágyuk növekedését tapasztalhatjuk, hogy Erdély gyors megszállását végrehajtsák. A fővezér a császárnak tett jelentésében, október 14-én, Somlyó várának váratlan és gyáva módon történő átadásáról beszámolva, többek között a következőket írta: „. . . csapataink nem gyengébbek a nagy megpróbáltatások után sem, mint a nagy győzelem idején tapasztalhatták ellenségeink. Mivel a legkisebb ellenállást sem tapasztaljuk, nem lehet kétséges annak a megítélése, hogy a tanács (T.i. a haditanács. Sz. L.) legbölcsebben döntött Fenséged parancsára, amikor örök ellenségeinkhez legközelebbi helyre, Erdélybe irányította győzelmes hadseregünket téli szállásra. Nagyon rövid időn belül a fejedelem maga fog beleegyezni békésen, hogy a jövő nagy győzelmeinek alapjaként, seregeink innen támadjanak jövő tavasszal az ellenségre . . ." 3/ * Eddigi kutatásainkhoz fontosnak tartottunk újabb reflexiót tenni Erdély megszállásáról, mert megkívánjuk erősíteni, hogy a császári hadsereg - a császár és a haditanács parancsára - végrehajtott nagy menetelést követően, még nagy erőt képviselt Erdély megszállásának időszakában. Az alkudozásra kényszerült Apafi nem is gondolt szervezett ellenállásra. Lotharingiai főparancsnok maga is megtett azonban mindent, mind a tárgyalásokon, mind az erődemonstrációt jelentő vonultatásokkal a fegyveres harc elkerülésére. Nem vitás, a fővezér politikai tettnek tartotta az erdélyi akcióit, amelyet egy erős hadsereggel támasztott alá.
