Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)
Előadások és tanulmányok - Szakály Ferenc: A felszabadító háborúk történeti helyéről (Ki felelős a hódoltsági terület pusztulásáért?)
Az elmúlt években szokatlanul örvendetes dolgok történtek a magyar történetírás és történeti könyvkiadás berkeiben. A törökellenes felszabadító háború 300. évfordulója kapcsán mindkét szektor olyan mintaszerű gyorsaságról, rugalmasságról és együttműködési készségről tett tanúbizonyságot, amilyenről a korábbiakban jószerivel álmodni sem mertünk volna. A szokványos gyakorlatot az egyetlen ellenpélda: a háború kezdetének, Bécs felmentésének évfordulójára szánt tanulmánykötet sorsa mutatja. A kicsiny kötet, amely rangos tanulmányokat tartalmaz magyar és külföldi (francia, osztrák és román) kutatók tollából, eleve késve állt össze, majd - belekerülve az akadémiai könyvkiadás lassan őrlő malmaiba - mindmáig várat magára. 1 Egyébként azonban minden merőben másként, a megszokottól eltérően alakult. Az évfordulós kötetek rendre-sorra napvilágot láttak Budavár visszavételének évfordulójára, s így - a tömegkommunikáció hathatós támogatásával — messzemenően kihasználhatták a megnövekedett közérdeklődést, ami nyilvánvalóan felfokozta hatásukat. Ráadásul a korszakkal foglalkozó szerzőgárda szokatlanul bőséges és sokszínű választékkal lépett közönsége elé. Jelentek meg az egész visszafoglaló háború eseménymenetét, előzményeit és következményeit 2 , a török világ végnapjait 3 , vagy csupán a Buda körül történteket tárgyaló' 1 feldolgozások, klasszikus értelemben vett forráskiadványok 0 és népszerűsítő forrás válogatások 6 — köztük régebbi kiadvány reprintje' -, valamint a továbblépés útját egyengető levéltári repertóriumok 8 is. Mindezek után szinte már-már természetesnek érezzük, hogy e konferencia rendezői is tekintélyes forráskötettel lepték meg a nagyharsányi csata 300. évfordulójának megünneplésére összeseregletteket 9 Az előző 10 és a mostani siklósi konferencia, valamint a hasonlók megrendezésére bejelentett tervek 11 jelzik, hogy a magyar történésztársadalom végre valahára elszánta magát: nem éri be a hagyományos budavári megemlékezéssel 12 , hanem a hadak nyomába szegődve végigkíséri a felszabadító háború valamennyi lényeges mozzanatát. Ideje is volt már, hiszen a magyar történetírás - néhány kitüntetett mozzanattól eltekintve 13 - szégyenletesen kevés energiát áldozott ennek az egyetemes és magyar történeti szempontból egyaránt kiemelkedően fontos eseménysornak a tisztázására. Mindig akadtak persze olyan történészek, akiket
