Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Timár György: Baranya népének kontinuitása a török korban

Külön fejezetet kellene szentelnünk az ún. belső migrációnak, vagyis annak a feltűnő jelenségnek, hogy a lakosság migráló elemei közül számosan egy-egy szomszédos faluba költöznek át. Az így elnéptelenedett falvak határába visszajárnak saját földjüket megművelni az egykor ott lakók. Akárhányszor később vissza is költöznek falujukba, mint ezt láttuk Sósvertike esetében. Sajnos adataink inkább csak szórvány jellegűek, mégis úgy tűnik, bizonyos általánosításra lehetőséget nyújtanak. Néhány ilyen eset. Babarcon nem találtunk kontinuus családnévre. De ugyanakkor feltűnik itt Bácsíárol ideköltözött család (Bácsfapuszta Babarc közvetlen szomszédságában fekszik). Ugyanígy Zengőuárkonyon nincs kontinuus családnév. Viszont a Zengővárkony határában egykor létező Kocsid faluból ideköltözött a Kócsidi család. Cserdin találjuk a 17. század végén a szomszédos Szentkozmadomjánról ideköltözött Pölöske családot. Dinnyeberkiben telepedett le a már említett Huri család Ibafáról és innét kísérelték meg nemességük visszaszerzését. Gilváníán lakik Haraszíiból a Bondics család utolsó tagja. Ez a Haraszti most puszta terület Gilvánta mellett délre.

16 Abaliget utolsó lakói közül a török hódoltság végén 6 jobbágy költözött a szomszédos helységekbe, Kővágószőlősre, Töttösre, Magyarszékre, Barátúrra és Pécsre. E 6 család közül 3 családnak a neve, Kovács, Lele és Farkas, megtalálható az 1554. évi defterben följegyzett 9 adózó között.

17 Az Abaliget melletti Nyárás négy utolsó lakója Kővágószőlősre, Patacsra, illetőleg Cserkútra költözött. Köföttük 2 kontinuus családnév található.

18 A 17. század végi és 18. század eleji összeírásaink még további számos falu pusztává válásának pontos idejét feljegyzik. E falvak sora a felszabadító háborúk idején, vagy az azt követő évtizedekben néptelenedett el. Az ekkor elnéptelenedett falvakról készített térkép igen értékes adalékokat szolgáltatna akár a hadműveletek leírásához, akár a hadseregek felvonulásához. Azoknál a 17. század végén elnéptelenedett falvaknál, amelyeknél, az öszszeírások feltüntették az ott lakó utolsó családok nevét, ha nem is általános jellegű, mégis gyakran megismétlődő jelenséget észlelhetünk. Először is, hogy a lakosság nem messzire költözött el, hanem lehetőleg a legközelebbi faluban telepedett le, ahonnét visszajárhatott saját földjeit megművelni. Másodsorban ezek az utolsó lakók igen gyakran a falu legrégebbi időkből is ismert családjaiból kerültek ki, és akárhányszor békésebb időkben igyekeztek viszszatelepedni egykori földjükre. A sósvertikei példán kívül még további ilyenekről lehetne beszámolni. Talán elég Gyümölcsény esetét ismertetni. 1696. évi felvétel szerint puszta. Egy Gyümölcsényen született jobbágy ekkor Felsőmindszenten lakott, mint zsellér. Nyilván több hajdani lakója is szétszóródott a közeli falvakba, mert 1712ber már így írnak: Egykori lakóiból ismét benépesedett.*

9