Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Sugár István: Eger kapitulációja és létrejöttének körülményei

„háromszázan megegyeztek a vár és a város feladásában,"

33 érkezett meg Caraffa újabb levele. Rusztem ekkor végre nyilatkozott: kijelentette, hogy kizárólag „a német császárnak" adja át Egert, de csakis akkor, ha majd a török és német tisztek visszatértek Becsből az uralkodó aláírásával „szentesített" kapitulációs egyezménnyel.

34 Ehhez azért kötötte magát a pasa, mivel el kívánta kerülni, hogy megbosszulják a németek Eger 1596. évi elfoglalása után a törökök által német elődjeik lemészárlását. Caraffa tiltakozott az ellen, hogy Rusztem Eger feladásáról a császárral alkudozzék, sőt hogy azzal hagyassa jóvá a kapitulációs egyezményt. Ehhez hasonlót ő még sohasem hallott, ilyent a törökök még nem követeltek. Az uralkodó vezérével, vagy követével szoktak alkudozni, és annak szokták átadni a várat. Eger ügyében neki (ti. Caraffának) annál inkább joga van - írta -, mivel ő „Magyarországon és Erdélyben valamennyi német sereg parancsnoka." Az egri törökök sem képezhetnek kivételt, Rusztemnek is vele kell megkötnie Eger kapitulációs egyezményét.

30 Antonio Caraffa császári altábornagy tehát egyenesen kizárta uralkodóját Eger kapitulációjából, s kizárólag magának kívánta biztosítani a katonai sikert, noha az egri hadműveletekben része nem volt. De Rusztem belátva, hogy a blokád alól való felszabadításába vetett reménye elveszett, november 28-án négytagú delegációt küldött d'Oria főhadiszállására, Eger feladásának a megtárgyalására.

36 A 7 pontból álló egyezményben kötelezte a pasa magát a vár és a város teljes sértetlen felszerelésével való átadására. Egerből viszont minden egyházi és polgári személy ingóságával egyetemben szabadon távozhat. A betegek és gyengélkedők azonban felgyógyulásukig a városban maradhatnak, de egészségük helyreállta után útlevéllel török földre térnek vissza. A katonák kibontott zászlókkal, dobszó mellett vonulnak el. 300 szekérrel 100 német katona biztosítja utukat Temesvárig.

37 Eger kapitulációs egyezményét d'Oria alezredes saját belátása szerint, Caraffa szigorú parancsa ellenére kötötte meg, noha a tábornok megtiltotta neki, hogy a törökökkel semminemű egyezménybe ne bocsátkozzék („sich nicht denen Türcken in keinen Accord einzulassen")

38 Sőt a nagy jelentőségű okmányt be sem mutatta Caraffának, hanem a kapott királyi leirathoz híven, azt a janicsáraga és egy német százados felvitte az uralkodó jóváhagyása végett Pozsonyba.

39 íme az okmány bevezető sorai : „Mi Lipót. . . Tudomásul vesszük, hogy amint kamarásunk s a Caraffa-légió alezredese, mint az Egert megszálló csapatok parancsnoka, d'Oria őrgróf alázatosan jelentette, a maga részéről az egri parancsnokkal, Rusztem pasával, a hatvani béggel, a janicsárok agájával, a defter tihajával és a gyömli tinajával, mint másik féllel Eger feladásáról, a kivonuló őrség biztonságáról a mi kegyes megerősítésünkig az alábbi feltételekkel megegyezett. . ." Az okmány záradékában kimondotta az uralkodó, hogy a jelen egyezményt „sértetlenül mindenképpen megtartani akarjuk, valamint azt szigorúan megparancsoljuk ... s a mi legkegyelmesebb és mindenképpen való akaratunk végrehajtására adassék . . ."'

,0 Lipót öröme annál na-