Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Sugár István: Eger kapitulációja és létrejöttének körülményei

Szokásosan, az 1687. esztendőre szóló hadműveleti terv elkészítése során is ellentétes vélemények kerültek szembe egymással. Míg a császár Belgrád elfoglalása mellett foglalt állást,

18 addig nemcsak Lotharingiai Károly, de több tábornoka is másként vélekedett. Caraffa altábornagy Eger megostromiása mellett érvelt, azt állítván az 1687-es hadműveletek középpontjába. A dél felé előretörő szövetséges hadak hátában veszélyes dolog ellenséges kézben hagyni Egert. Az egriek máris annyira meg vannak rémülve, hogy amennyiben terve szerint erős kézzel megtámadná, a lakosság odahagyván a várost, a várba menekülne. Azt állította, hogy „gyújtó tüzérséggel... 10, legfeljebb 12 napig tartó ostrommal" biztosan el fogja tudni foglalni. Kijelentette, hogy mivel mindennek gondosan utánajárt, ,,expeditio"-ja biztos sikert ígér. „Nem nagyszerű dolgot, de biztosat javasolok," - írta.

19 A haditanács hosszas vita után ugyan elfogadta Caraffa tervét, de azután hamarosan elvetette, mivel a gyújtó ostromot („incendiaria oppugnatio") embertelennek minősítette, „mivel városok felgyújtását minden uralkodó és hadvezér bűnnek tartja." Szemére vetették azt is, hogy még Munkáccsal sem tud boldogulni, noha annak védelmét csak asszony vezeti.

20 Erre Caraffa bizalmas levéllel gróf Franz Kinskihez fordult, kifejtve barátjának, hogy nagyszerű és biztos tervét irigy vetélytársai („aemuli") buktatták meg. „És ki ócsárolja az ostromló tűzesszerszámokat a törökök ellen? - írta. - Azok a biztos megadás hasznával járnak. A hadseregnek szerencsét, és Egernek 8 nap alatt való megszerzését ígérik." Kijelentette, hogy ragyogó egri tervével ő pusztán „katonai kötelességét teljesítette." Kinski gróf Caraffa levelét átadta a császárnak, aki azzal nyugtatta meg tábornokát, hogy nem vetélytársai buktatták el egri haditervét, hanem „a katonai dolgok hasznos volta".

22 Lotharingiai Károly 1687-re a drávai híd elfoglalása mellett három hadművelet tervét dolgozta ki: Belgrád, Eger és Fehérvár, valamint Várad elfoglalását. Egert azonban Várad elé helyezte, hogy ne maradjon a dél felé előretörő hadai hátában erős ellenséges vár és népes helyőrség, s hogy az egri törökök ne háborgathassák portyázásaikkal a dél felé haladó szövetséges konvojokat. De Eger közelebb is fekszik az utánpótlási bázisokhoz, mint Várad, s „az ellenség - írta - csak nagy késedelemmel és súlyos nehézségek árán seregelhet oda."

23 E hadműveleti tervről - melyből végül is csupán Eger viszszafoglalására került sor! - nyilván tájékoztatták Carattát is, aki március 13-án Eperjesről azt jelentette Dietrichstein hercegnek Bécsbe, hogy április 5-ére rendelte el a csapatok indulását Eger felé („versus Erla"). Március 13-án pedig arról írt, hogy őt küldik, hogy „április 5-én Eger bombázására vonuljon." Caraffának a főudvarmesterrel folytatott levelezése egyértelmű fényt derít munkácsi kudarca árnyékában a katonai dicsőségre áhítozó eperjesi hóhér egri terve lényegi rugóira: „Kérem az Istent, segítsen és adja meg nékem a győzelem hatalma révén a hírnevet megszereznem!" E mondatban rejlik a magyarázata későbbi egri tetteinek.

24