Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Dankó Imre: A „Caraffa-járás" emlékei

kezekben, rész szerént annak utánna mint egy tizen-négyen megholtanak, sokok pedig egész életekbenn is a munkálkodásra alkalmatlanokká tétettek. De igy is azon summa kész pénzül, ezüst és aranybéli jószágokbul nem teljesittethetett; más módot gondoltak fel, melly által minden gabonájokat, árpájokat, lovaikat, posztóikat, barmaikat és minden afféle jószágokat el vették, és illyen módonn keservessen kínoztatvánn a szegény cívisek, minden pénzeket, ezüstjöket, borokat, barmaikat életjeket és egyéb élelmekre szükséges eszközöket nem tsak a magokét, de másokét is, a kik akkor bátorságoknak okáért ide bégyülvénn, letettek és valamit találtak, mindeneket ki adni kénszerittettek. Magok pedig az executorok, az meg nevezett és ilyenképpen kitsigázott Jóknak nagyobb és jobb részét magoknak megtartvánn, tsak azt adták fel computusba, a mi nékik tettzett; a honnan könnyű észre venni mennyi vétetődött fel és acceptáltatott ezen előre megmondott summábann, mert azoknak nagyobb része prédában ment; és így, ha mind azok a mellyek az előre megmondott erőszakos eszközök által tőlünk kicsigáztattak, az annyi regementeknek adott elemekre valókkal együtt computáltathatnánk, a felül megirt summát kétszeressenn, azaz kilencszázhatvanezer, Nro 960.000 forintoknak számát felül haladnák. A következendő télre kelve pedig, midőn már mindenünkből kifosztattunk, ismét 60 ezer forint vettetett reánk, hogy azt hónaponként fizessük; és bejövén a városra hat egész lovas és harmadfél gyalog regementek a kiknek és azokkal való szolgáknak, lovaiknak, barmaiknak csak hellyet adni, annál inkább minden szolgalatjukat teljesíteni, kiváltképpen annyi főtiszteknek quártélyaira gondot viselni nem kis gond volt, ki-ki megítélheti; mellyeket minékünk minden mások segítsége nélkül kellett teljesítenünk. Mind ezekenn felül is mindazáltal, ezen erőnk felett reánk vetett nagy adót egymás közt elegyengetni kényszeríttetvén, sok lakosinkra 30, 40, némelyekre 50 és több tartásra való porciójok vetődtek, még pedig minden naturaléknak, úgymint bornak, szénának, búzának, árpának oly drágaságábann, hogy egy kassai mérő szerént az árpának 6, a búzának 9 forint volt az ára; szénát pedig Kallóból és más helyekről, hat és nyolc mérföldnyiről fontonként kellett szerezni, és amennyit azelőtt két-három forintonn meg lehetett, most 25 forintonn kellett venni, és magunk szekereinn kellett a városra behordani; és midőnn már a télnek vége felé szénát nem találtunk, a mezőbenn elhagyott száraz füvet (vagy avart) kellett keresni, aratni és kaszálni és azt a militia lovainak hátunkonn behordani kénszerittettünk. De ezen nyomorúságos naturaléknak tartásával is a reánk vetett summát fel nem érvénn, még fenn maradtak minden hónapra fizetésre tizennyolc ezer forintok, melyet is készpénzül nem fizethetvén, midőn a házigazdáknak pincéjeket megvizsgálván és a hol bort találtának belső lakóknak és külsőknek személy válogatás nélkül boraik elpecsételtettek, annak utána rész szerént más helyekre vitettek és eladattak, nagyobb részént pedig a város csapszékein el mérettettek, úgy mind azáltal, hogy a csapszékekre tisztek rendeltettek, és azok szedték az árrát és igy mind a kivül, mind a belől elárult boroknak az árát a katonák percipiálták. De ez is nagy nyomorúságunkat nem kevéssé öregbítette, hogy sokak a lakosok közül a reájok vetett terhes adózást nem szenvedhetvénn, télviz idején házaikat s minden jószágaikat elelhagyván, tsak feleségeiknek és gyermekeiknek fogván kezeket elfutottak és magoknak menedék helyett keresni kényszerittettek; kiknek idehaza maradt jószágaik fel prédáitattak, házaik elrontatván tűzi fának fordíttattak; akik meg maradtak azoknak kellett a reájok vetett nagy terhet hordozni és telyesiteni és ilyen módon ezeknek el menetelekkel az itthon maradott nyomorultak nyomorúságaihoz megannyi nyomorúság adódott. És jóllehet a katonaság a lakosoknak elmeneteleket észrevévén mindenik a maga gazdáját, mint rabot úgy őrizte, de mégsem őrizhették meg teljességgel, mert titkon azután is szökdécseltek és magokat s gyermekeiket a veszedelemtül megtartották. Ily sok és nagy nyomorúsággal a telet kihúzván, a megnevezett 60 ezer forintokat két hónapok alatt kipótoltuk; melyek a comissáriátusságnak computusa szerént 3 forintjával vettetvén, négyszázhúszezer forintokra; a naturaléknak valóra vagy értéke szerént 6 forintjával számláltatván, nyolcszáznegyvenezer forintokra; a feljebb esztendőbeli kilencszáznegyvenezer forintokat ezekhez hozzáadván, kilencszáznyolcvanezer forintokra reá