Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Varga J. János: Az 1683-1687-es katonai sikerek politikai következményei

vei és a próféta zászlójával Konstantináp olyba menjen. Szülejmán bukása után a török sereg Sziavusz aleppói pasát választja meg nagyvezírré és Konstantinápoly felé vonul. /V. Mehmed szultánt is eltávolítják a trónról, fivérét, III. Szulejmánx. ültetik a helyére. Másutt is lázadások robbantak ki. A temesvári pasa ellen felkeltek katonái, és a lengyelországi szeraszkír, Musztaía csapatai megtagadták az engedelmességet." A második levél a kialakult helyzetet és a lázadás várható következményeit értékelte: „A fejetlenség és a lázongás a birodalomban napról napra fokozódik. A viszálykodó törökök így sokkal nagyobb előnyöket biztosítanak ellenfeleiknek, mint amilyeneket azok fegyverrel érnének el . . . így aligha kétséges, hogy ha a szövetséges hatalmak minden erejüket bevetve folytatják a harcot, a törökök még az elkövetkező év vége előtt kénytelenek lesznek visszavonulni Ázsiába."

12 Erre ugyan még jó ideig várni kellett, de az 1687 őszére kialakult helyzetet gyorsan felmérte a bécsi kormányzat és a katonai sikerekből tőkét kovácsolva cselekedett. /. Lipót az 1687. október 31-én fölolvasott királyi előterjesztésében előadta, hogy Magyarország nyugalmának biztosítására legcélszerűbb mód az országgyűlés összehívása, s Józseí íőherceg megkoronázása. Jogában állna ugyan az országot, melyet a töröktől visszaszerzett, a háborús jog alapján magának s örököseinek megtartani, s részére új törvényeket szabni, de ő veleszületett kegyelmességénél fogva beleegyezik, hogy a fegyverrel visszaszerzett részek kedves Magyarországába ismét visszakerüljenek, a régi törvények, a rendek szabadságai és kiváltságai továbbra is érintetlenül maradjanak. Azonban a szükséges igazításokkal, nevezetesen: „a IL Endre király 1222. évi 31. törvénycikkében foglalt ellenállási jog, mely /. Ferdinánd esküjében még fenntartatott", s amely „tapasztalás szerint az országot majdnem sírba sodorta, s csak Isten irgalmának köszönhető, hogy ez apostoli ország végképpen a török járma alá nem jutott, jövőre kihagyassék s eltöröltessék . . ., továbbá az osztrák ház fiágának örökösödési joga Magyarországon, mely a habsburgi házat ünnepélyes szerződések alapján megilleti.. ., de amely a 16. század elejétől kezdve a gonoszok sérelmes félremagyarázása folytán kétségbe vonatott, a rendek nyilatkozata által teljesen helyreállíttassék, s világos törvényben mindörökre biztosíttassék."

13 A magyar rendek 1687-ig szabad királyválasztási joggal rendelkeztek, ami ugyan fikció volt, hiszen azt jelentette, hogy szabadon választhattak királyt a Habsburg-család tagjai közül, viszont a választásért ellenszolgáltatást csikarhattak ki. /. Lipót most a szabad királyválasztást örökösödési joggá kívánta változtatni, annál is inkább, mivel a spanyol Habsburgok férfiága a kihalás szélén állt, s az osztrák Habsburg-ház is csak három férfiúból állt: Lipót császárból és harmadik feleségétől, Píalz-neuburgi Eleonóra Magdolnától született két fiából: Józseí (1678) és Károly (1685) főhercegekből, akiknek Lipót már saját életében biztosítani kívánta a trónt: saját országaiban Józseí, Spanyolországban Károly számára.

14