Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)
Előadások és tanulmányok - Varga J. János: Az 1683-1687-es katonai sikerek politikai következményei
A fiúági örökösödés kérdésében már 1687 nyarán elkezdődtek a tárgyalások részint Kollonich Lipót bécsi lakásán, részint közvetlenül a Burgban. Néhány magyar főúr késznek mutatkozott az ügyet támogatni. Vezetőjük maga a nádor, Esterházy Pál volt, aki egy évvel korábban a Buda visszavétele alkalmából írt levelében így nyilatkozott a királynak: „Szívem túláradó örömében azt sem tudom, hol kezdjem alázatos szerencsekívánatomat. Minthogy pedig Felséged kegyeit hívei nem képesek meghálálni, felajánljuk életünket és vérünket szolgalatjára." 15 A rendek kezdetben mégsem egészen így gondolták. A királyi előterjesztést csak november 7-én tárgyalták meg kelletlenül, ellenvetésekkel és módosítási javaslatokkal. Mire az elnöklő királyi személynök, Orbán István megjegyezte, hogy „csak ő tudja néhányadmagával, mi az udvar szándéka beleegyezés, és mi a netaláni ellentállás esetében." Végül is az alsó- és felsőtábla úgy határozott, hogy Lipót iránti hálából elismeri a Habsburgok ausztriai és spanyol ágára a fiúági örökösödést, és hozzájárul az Aranybulla ellenállási záradékának eltörléséhez. Ezzel Magyarország megszűnt választó királyság lenni - kivéve a férfiág kihalásának esetét. Az uralkodó azzal tette teljessé győzelmét, hogy az I. Ferdinánd korabeli királyi hitlevél 17 pontját 6 pontra szűkítette le. A régi hitlevélből kimaradtak az országgyűlés háromévenkénti megtartására, a magyar ügyeknek magyarok által történő intézésére, a nádor választására és hatáskörére, a véghelyek kapitányainak magyar voltára, az idegen zsoldosok kivitelére, a vallásszabadságra és általában a vallásügyre vonatkozó határozatok. Csak általánosságban szólt arról, hogy az országlakosokat kiváltságaikban megtartja. 16 Ami I. Józseí koronázását illeti, a magyar rendeknek néhány formális engedményt tett a király: az esztergomi érsek mellett a nádor is kiemeltebb szerepet kapott a szertartásban, és I. Józseí volt az első Habsburg, aki nem talárban, hanem zsinóros huszáregyenruhában tette le az egyházi és világi esküt. 17 Lipót császár mindvégig az oltár közelében fölállított karosszékében ült Eleonóra császárné balján, miközben figyelte kilencéves fiát. Két Habsburg egymás mellett, akiknek merőben eltérő körülmények között érintette a fejét Szent István koronája: Lipótét választás útján 1655-ben tizenöt évesen, mert megígérte a magyar rendeknek - éppen itt Pozsonyban -, hogy még életében kiűzi a törököt Magyarországról, 18 s most Józsefét, már az örökösödés jogán, választás nélkül, mert atyja csaknem maradéktalanul beváltotta ígéretét: viszszaadta Budát a magyaroknak, s a nagyharsányi csata idejére majdnem az egész országot felszabadította a török uralom alól.
