Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Ludwig Hüttl: Miksa Emanuel bajor választófejedelem és Magyarország visszafoglalása az oszmánoktól (fordította: dr. Meláth Ferenc)

Dinasztikus összefonódások és konfliktusok alapján új összeütközések fenyegettek Franciaország és a birodalom között. Bécsben attól félt a császár, hogy egy kétfrontos háborúba keveredhet. Diplomáciájának sikerült az augsburgi védelmi szövetséget létrehoznia. Hozzátartozott a császár, a frank birodalmi kerület, Szász Ernő hercegi házak, X/. Károly svéd király Bréma város, Verden, Előpomeránia hercege minőségében, valamint II. Károly spanyol király, mint a burgundi birodalmi kerület tagja. A bajor Miksa Emánuel is belépett az Augsburgi Ligába 1686. július 9-én. További birodalmi karok is csatlakoztak. XIV. Lajos francia király túlértékelte ezt a szövetséget, és támadó szövetségnek, provokációnak minősítette. A császárnak ez lehetőséget adott az oszmánok elleni háború folytatására Magyarországon. Az eddigi szövetségesei, a bajor Miksa Emánuel és Ludwig Wilhelm badenbadeni őrgróf mellé megnyerte a császári diplomácia Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelmet is. ö 1679 óta volt Franciaországgal szövetségben. Ámde a francia király valláspolitikája előidézte a fordulatot. Az 1685. október 18-án keletkezett fontainebleaui ediktumra, mely jogtalanná tette a hugenottákat. Frigyes Vilmos a potsdami ediktummal válaszolt 1685. november 8-án, amely a Franciaországból menekülő protestánsok Brandenburg-Poroszországba való fogadását engedélyezte. Frigyes Vilmos szövetséget kötött Lipót császárral és a legközelebbi magyarországi hadjáraton jelentős kontingenst állított rendelkezésre/'

2 Svédország és a cári Oroszország is az oszmánok ellen fordult; ugyanúgy, ahogy III. Jan Sobieski lengyel király is folytatta fáradozásait az oszmán birodalom elleni harcban. A bajor választófejedelem tehát egy nagy európai érdekközösségben találta magát. Most már, mint a császár veje, kikerülhetetlennek látta, hogy a Magyarországon harcoló császári sereg főparancsnokságát megkapja. Ez presztízsokokból is elengedhetetlennek tűnt számára. Azon kívül bizonyítani akarta, hogy olyan katonai képességekkel rendelkezik, amely egy sok „nemzetből" összeállított sereget győzelemre tud vezetni. A Bajorországban rendelkezésére álló eszközök, valamint a Bécsben kapott segélypénzek nem voltak elegendők, hogy egy saját hadsereget állítson fel. A bajor hadsereg létszáma évente 8-9000 főből állt - Bécs felmentésekor a 11 ezret meghaladta -, Magyarországra 7-8000 fős tényleges állománnyal vonultak, ennélfogva a császári sereget mindig csak kiegészíteni és támogatni tudták; ezért Miksa Emánuelnek meg kellett elégednie a saját és a császári hadvezetéstől hozzá beosztott kontingensek irányításával. A másik oldalon figyelembe kell venni, hogy a császár az őt mindig odaadóan és hűségesen szolgáló sógorát, Lotharingiai Károlyt nem tudta egyszerűen felmenteni, hogy fiatalabb konkurensének helyet csináljon. Hogy mindkét személyiséghez igazságos legyen és a feszültségek leépíttessenek, a császári hadvezetés elhatározta, hogy a fő sereget Lotharingiai Károly vezetése alatt