Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Ludwig Hüttl: Miksa Emanuel bajor választófejedelem és Magyarország visszafoglalása az oszmánoktól (fordította: dr. Meláth Ferenc)

jóindulatú szomszédot tűrne meg. Ezen felül XIV. Lajos maga is igényt tartott erre a területre, ahogy azt már az 1667/68-as devolúciós háború megmutatta. Alternatívaként a spanyol Mailand jött számításba. Itt is keresztezték egymást a francia és a Habsburg érdekek. Mi lenne, ha Versailles vagy Bécs megengedné, hogy Miksa Emánuel azt a területet birtokba vegye, kérdezték önmaguktól a miniszterek, de a válaszuk erre a kérdésre nemleges volt. A spanyol melléktartományokból tehát csak Nápoly, Szicília és Szardínia maradt. Mindkét terület nagyon messze feküdt Bajorországtól. Hogyan lehetne Münchenből odajutni, főleg Szicília és Szardínia szigetére, mivel Bajorországnak nem volt kijárata a tengerhez és egyetlen hajója sem, hogy a szigetre átkeljen. Egyébként a müncheni titkos tanácsosok számára igen kérdéses volt, vajon a helyi lakosság például Szicíliában Miksa Emánuel uralmát elfogadná-e? Ezért azt tanácsolták választófejedelmüknek, hogy pénzbeli kártérítés ellenében mondjon le az ilyen irányú igényeiről. Miksa Emánuel, mint tipikus barokk fejedelem, aki a miniszterei tanácsa ellenére is tudott cselekedni, nem akarta előre az összes reményt feladni, hanem fenntartotta magának a döntést az adott időben. Forma-jogilag, hogy a császárlány kezét elnyerje, Miksa Emánuelnek először szerződésileg le kellett mondania minden igényéről Ausztriával, Csehországgal, Magyarországgal és annak összes melléktartományával kapcsolatban. Ez nem is esett nehezére, mivel ott /. Lipót uralkodott, s /. Józsefet nézték ki utódjának és 1685-ben a császári párnak második fia született, VI. Károly. Reális remények az osztrák uralkodóház öröklésére tehát egyébként sem álltak fenn. Döntő volt így Mária Antonia és Miksa Emánuel lemondása a spanyol monarchia ellenében mindenkori igényéről az ausztriai uralkodóház férfi utódai javára. Csak a spanyol Németalföld lett ez alól kivétel, Lipót császár megígérte, hogy odahat Madridban, hogy Miksa Emánuel a jövőben a főkormányzóságot megkapja. Formailag Mária Antonia és Miksa Emánuel a spanyol örökségről lemondtak. Ámde Miksa Emánuel egyúttal tudta, hogy neje lemondása

37 nemzetközi szempontból kérdéses volt. II. Károly spanyol királyt, akinek az örökségéről szó volt és kormányát ebben az ügyben egyáltalán nem kérdezték meg. A spanyol Cortez sem ismerte el az örökségről való lemondást, amely a Spanyolországban érvényes törvényeknek ellentmondott. Egy alapelv a spanyol összmonarchia oszthatatlanságára vonatkozott. Miksa Emánuel a spanyol örökösödésre vonatkozóan csak a császárnak vállalt kötelezettséget, de nem a spanyol királlyal szemben. A jövőbeni nézetkülönbségek tehát nem voltak kizárva. Az 1683. szeptember 12-i bécsi felmentő csata, valamint az ahhoz kapcsolódó magyarországi hadjáratok képezték egy esetleges jövőbeni felemelkedés előfeltételeit. Miksa Emánuel, mint hadvezér és Mária Antonia császárlány férje, európai jelentőségű lett, ez messze túlmutatott a kis Bajorországon.