Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Rázsó Gyula: Budától-Belgrádig. Badeni Lajos két háborús esztendeje

Az előnyomulás gyorsan folytatódott, 18-án Dubicát, majd 21-én Gradiskát is bevették a Badeni csapatai. A lakosság örömmel fogadta a keresztény hadat: „a helyi lakosok egyre többen sietnek nap mint nap hozzánk, s mivel e szép országból a jövőben nem kevés hasznot meríthetünk... és a horvátok oly zűrzavart támasztanak . . . hogy maga a Bán Úr sem bír velük, ezért a horvát milíciát hazaküldtem."

10 Most már olyannyira felgyorsult az előnyomulás üteme, hogy amikor a Választó arra utasította: a Száva mentén haladva foglalja el Bródot, ott védelemre rendezkedjék be, és tisztítsa meg a Száva jobb partját is az ellenséges csapatoktól, Badeni Lajos azt válaszolta, hogy már el is foglalta e fontos szávai átkelőhelyet. Belgrád felmentésével a boszniai Szijávus pasát bízta meg az időközben egész Szófiáig visszavonult török főparancsnok Oszmán pasa. A Badeni a lakosság segítségével hamarosan megtudta, hogy a pasa alig 7000 fős hadával a közeli Dervent mellett táborozik. Elhatározta, hogy azonnal megtámadja. Csupán 3000 lovassal - a gyalogságot hátrahagyva - észrevétlenül akarta meglepni ellenfelét, s szeptember 5-én el is érte Derventet. Szijávus pasa azonban tudott a Badeni érkezéséről s megerősített táborban, felkészülten várta a támadást. Megpillantva az ellenséges tábort, Lajos megrökönyödve látta, hogy hírszerzői félrevezették: nem hét-, hanem legalább tizenötezer igazhitű harcos várja csatára készen. Lajos nem rettent vissza a veszélytől, seregét két dandárra osztotta, s az első élén maga lendült támadásba. Szijávus pasa súlyos hibát követett el, amikor szpáhijait a kétségbeesés elszántságával rohamozó „gyaurok" ellen küldte. A két dandár ugyanis körülzárta és megfutamította a sokáig bátran helytálló moszlim lovasokat. Az elkeseredett harcból a vezér is kivette a részét: öt szpáhit vágott le és többet megsebesített. A török lovasság elűzése után a sáncban védekező janicsárok következtek, ök is bátran és elszántan harcoltak, de nem tudták feltartóztatni a nagy erővel támadó keresztény lovasságot. Az ütközet hevességére jellemző, hogy mintegy ötezer igazhitű harcos vesztette életét, köztük maga Szijávus pasa is. A Badeni meg akarta kímélni életét, de a pasa nem kért kegyelmet. A derventi fényes diadal híre, melyet a bécsi udvar valószínűleg egyidőben kapott meg a Belgrád szeptember 6-i megvételéről beszámoló híradással, fellelkesítette a császárt és tanácsosait. A könnyűnek tűnő sikerek láttán úgy vélték, ha a Badeni hadtestét még hatezer katonával megerősítik: rövid idő alatt egész Boszniát, sőt Dalmáciát és Hercegovinát is felszabadíthatják az oszmán uralom alól. Lajos Vilmos azonban bebizonyította, hogy immár teljesen felnőtt feladatához. Válaszában logikus érveléssel oszlatta szét a felséges ábrándképeket. „A hatezer főnyi erősítést" — írja - „a Választófejedelem már rendelkezésemre bocsájtotta. Ám korántsem azon célzattal, hogy e maroknyi emberrel