Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Rázsó Gyula: Budától-Belgrádig. Badeni Lajos két háborús esztendeje

olyan kiterjedt országokat foglaljak el, melyhez véleményem szerint 30 000 ember szükségeltetne, hanem azért, hogy a Száva mentén meghódított várakat helyőrséggel ellássam és a folyó vonalát még a tél beállta előtt biztosítsam." Ha meg is tudnánk szállni egy-két helységet „a havazás elszigetelné őket, s így odavesznének". . . „Szép és dicséretes gondolat, hogy az élelmiszerekért készpénzzel fizessünk, de ehhez teli hadipénztár kellene, mely most sajnos teljesen üres."

11 Volt benne tehát elég bátorság és józanság, hogy hűvös nyugalommal megtagadja egy császári utasítás végrehajtását. A parancsot - legalábbis részben - végre tudta volna ugyan hajtani, de belátta, hogy könnyen katasztrófával végződhetne a szolgai engedelmesség. Ahhoz viszont nem volt eléggé diplomata, hogy egyszerűen elszabotálja a feladatot és szépen csengő jelentésekben számoljon be álsikerekről. A bádeni őrgróf tehát 1688 őszére teljesen érett kiváló hadvezérré fejlődött. A korábbi hevesvérű, csak gyors győzelmekre - és egyéni előmenetelre gondoló, nyegle ifjoncból, hideg fejjel gondolkodó, megfontolt, de indokolt kockázatoktól soha vissza nem riadó, igazi hadvezér vált, aki hosszú katonai pályafutása alatt egyetlen hadjáratban vagy ütközetben sem bizonyult vesztesnek. A változás kétségtelen gyorsan következett be Badeni Lajos fejlődésében. 1687-ben már akadtak kiváló hadászati meglátásai és elképzelései, de előfordultak nála téves helyzetmegítélések is. Nem véletlen tehát, hogy amikor 1689 áprilisában a Magyarországon, illetőleg a Balkánon harcoló csapatok főparancsnokává nevezték ki, teljes mértékben rászolgált a belehelyezett bizalomra. Balszerencse, hogy csupán 1692-ig töltötte be ezt a fontos pozíciót: ha még tovább marad, feltehetőleg 1699-nél lényegesen hamarabb fejeződik be a háború. Kevésbé látványos eredményekkel bár, de Lajos a franciák ellen is megállta a helyét, nem csekély mértékben neki köszönhető, hogy XIV. Lajos hadainak nem sikerült újabb területeket elhódítaniok a Német Birodalomtól. Néhány szót még Badeni Lajos és Magyarország, illetőleg a magyarok viszonyáról. Már láttuk, hogy nem annyira morális, mint katonai indokoktól vezettetve elítélte Caraíia eperjesi vérbíróságát, s azt is tudjuk, hogy igyekezett a legtöbb esetben korrektül, netán emberségesen viselkedni a polgári lakossággal szemben. Megértette azt is, miért lázadoznak a magyarok felszabadítóik ellen. Igazi vonzalmat azonban csak a magyar katonák, elsősorban a huszárok iránt érzett, akiket egyre inkább megbecsült. Nevéhez fűződik az első magyar reguláris huszárezred megszervezése - még 1688-ban -, s mikor 1693-ban elvállalta a nyugati csázári erők főparancsnoki tisztjét, 10 000 huszárt szeretett volna magával vinni. Ennyit nem tudott, meg kellett elégednie 3000-rel, ezek azonban a nyugati fronton is beváltak. Végezetül ha röviden jellemezni akarnók Badeni Lajos egyéniségét, leghelyesebb, ha a kortársakhoz fordulunk. Sokan dicsérték, szinte gáncsnélküli