Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Rázsó Gyula: Budától-Belgrádig. Badeni Lajos két háborús esztendeje

roly hadinaplója némi kárörömmel megjegyzi „a nagy víz miatt a Badeni őrgróf alig tudott hidat verni a Dunán."** A hadinapló egyébiránt csupán néhány helyen foglalkozik a Badenival, még nagyharsányi vitézkedéséről is csak szűkszavúan számol be, tevékenységét csupán egy alkalommal illeti elismerő szavakkal:" augusztus 6-án délben Badeni Lajos herceg (prince) arról értesítette a Herceget (duc), hogy balszárnyán néhány ellenséges lovasszázad tűnt fel, s hogy előző nap nagy porfelleget láttak, mely mintha a menetelő török sereget takarná."

7 Időközben majdnem meghiúsult az egész haditerv: Károly herceg július 16-án és 17-én megrohamozta a nagyvezír megerősített eszéki táborát, de mintegy 1000 katonájának elvesztése után vissza kellett vonulnia. Ekkor arra gondolt, hogy 15 000 katonát a Badeni alatt hátrahagy a nagyvezír szemmeltartására, maga pedig a fősereggel elvonul Várad ostromára. A nagyvezír azonban közbeszólt: váratlanul elhagyta jól őrzött sáncait és a keresztény sereg után nyomult. Július utolsó napján a két sereg a Karasica két partján táborozott, patthelyzet alakult ki, egyik sem támadhatta meg a nehéz, mocsaras terepen ellenfelét. A helyzet határozottan kellemetlen volt, Badeni Lajos arról panaszkodik nagybátyjának, hogy a portyázások során főleg a takarmányozók nagy veszteségeket szenvedtek. Rossznak tartja a sereg itteni állásait, nem tudják megtámadni az ellenséget, ugyanakkor messze vannak a Dunától, fő utánpótlási vonaluktól is. S ha az ellenség nem nyomul utánuk, lehetősége nyílik Eger, vagy Székesfehérvár megostromlására. Ö maga azt szeretné, ha a Herceg egy különítmény élén átküldené a Dráván, ahol zavart kelthetne a török fősereg hátában. Úgy látja, ha tovább is itt kell rostokolniuk, végül egész a Sárvízig kell majd visszavonulniuk, s ez a nagyvezírnek nagy lehetőséget kínálna, hogy akár Belső-Ausztria ellen, akár a felvidéki felkelők segítségére forduljon.

8 A levélből kitűnik: Badeni Lajos kezd felnőni feladatához, gondolatai, hadászati elképzelései már méltók a következő évek „Türkenlouis"-ához. A Lotharingiai is jószemű hadvezér volt, már a levél utóiratából kiderül, hogy döntött: visszavonul a Badeni Lajos javasolta irányban. Nem tudjuk, hogy Lajos javaslatára, vagy saját inicitiváját követve, de mindenesetre a fővezér helyesen döntött. Ám a helyes elhatározás még nem biztosította a hadjárat sikerét, ehhez az is kellett, hogy a nagyvezír rosszul felmérve helyzetét üldözőbe vegye és csatára kényszerítse a keresztény sereget. Feltehető, hogy inkább félelmében vállalta a csatát, mert biztos lehetett abban, ha visszavonul, anélkül, hogy megkísérelne csatázni a már „legyőzött és menekülő" ellenséggel, ez biztosan a fejébe kerülne. Az augusztus 12-i nagyharsányi csatáról csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a Badeni, Miksa Emánuellel, Savoyai Jenővel és Piccolominivel egyetem-