Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Rázsó Gyula: Budától-Belgrádig. Badeni Lajos két háborús esztendeje

hadjárat céljait tekintve. Sajátos módon ezúttal a Marco d'

Aviano atya által feltüzelt császár terve volt a legmerészebb: Belgrád elfoglalását javasolta. Hadvezérei, bármennyire is utálták egymást, abban egyetértettek, hegy a terv nem megvalósítható. Ám mindegyikük más alternatívát javasolt: a Lotharingiai Eger, a Badeni Szigetvár megvételét tervezte. Nehéz véleményt alkotnunk e javaslatról, mivelhogy egyikük sem valósult meg, az események menetét az egész év során az ellátás problémái, a rendkívül esősre fordult időjárás, valamint az oszmánok szabták meg. Ezek után természetesen a megosztott parancsnokság is maradt: Miksa Emanuel és Lajos nem csatlakozott a fősereghez, bármily udvariasan szólította is fel őket több ízben is Károly herceg, egyelőre külön utakon jártak. Ám ezúttal őrültségükben volt rendszer: aggódtak a Felvidék szinte teljes kiürítéséért - a császári kincstár krónikus pénzzavara folytán csak úgy tölthették fel valamennyire a fő hadszíntéren harcoló csapatokat, ha szinte minden mozgatható erőt oda csoportosítanak. Ez valóban veszélyes lépés volt. Az oszmánok még számos várat - Eger, Várad, Kanizsa, Gyula és Szigetvár, hogy a legfontosabbakat említsük uraltak a győztesen előnyomuló keresztény sereg mögött. S emellett állt még Munkács vára, a kuruc mozgalom utolsó bástyája. Caraffa brutális „eperjesi vérfürdője" politikai bűnnek is bizonyult, mivel attól lehetett tartani, hogy az elkeseredés újból fegyvert ad az alig megbékélt kurucok kezébe. Badeni Lajos világosan felismerte a helyzet súlyosságát, egyik levelében pl. ezeket írja: ,,A legutóbbi hírek szerint Szentjobbot néhány török és mintegy kétezer rebellis megtámadta, ezt a hadsereg durva magatartása idézte elő." (Kiemelés - R. Gy.)

4 Beszámol az élelmezési nehézségekről is, de mégis abban bízik, hogy ellenállás nélkül fog végigvonulni a Tisza mentén egészen Szegedig, s ott a Duna felé fordul. Kezd óvatosabbá és figyelmesebbé válni, mivel azt tanácsolja a Választónak, hogy Eger blokálására vonja vissza Caraffa ezredét. „Szükségesnek tartottam, hogy tanácsoljam a Választófejedelemnek" - folytatta - „mivel nem tarthattam jónak, hogy a csapatok elvonuljanak innen. Különösen akkor, amikor a hadsereg rossz bánásmódja miatt a térség lakossága - jobban mint valaha - a felkelőkhöz vonzódik és csatlakozik."

5 Közben egymás után érkeznek a futárok a fővezértől: siessenek a csatlakozással, mivel döntő csatát kíván vívni a nagyvezír Péterváradnál táborozó seregével. Lajos nem helyesli a tervet, attól tart, hogy a nagyvezír bármikor kitérhet az összecsapás elől, s közben a kurucok - török segítséggel újból erőre kaphatnak a kiürített északi és keleti területeken. Elméletileg kétségtelenül neki volt igaza, bár a későbbi események nem igazolták félelmeit. A Választó és az őrgróf végül mégis engedtek Károly herceg sürgető utasításainak, s június 16-án Valpó alatt a bajorok is csatlakoztak a fősereghez. Az átkelés nagyon nehezen ment az áradás miatt, s mint ezt Lotharingiai Ká-