Timár György: Királyi sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565 - Baranya török kori forrásai 1. (Pécs, 1996)

II. KIRÁLYI SZIGET

dött ki. A most már pontosan vezetett számadások kiadási rovatai közt, ill. a számadások mellékletein feltűnő gyertyavásárlások a provizorátusi házban végzett hosszú éjszakákba nyúló irodai tevékenységet sejtet. A papírvásárlások alapján pedig némi képet alkothatunk a felgyülemlő akták sokaságáról. Ezekből az iratokból a kamarai felügyelet gyakorlata mentette meg számunkra a most már levéltárakban őrzött darabokat. Irataink ugyanis beszámolnak arról is, hogy királyi biztosok, hadbiztosok, különféle megbízatással kiküldött kamarai tisztségviselők gyakran megfordultak a várban, és rendszeresen elvégezték a vár gazdaságának felülvizsgálatát. A vizsgálatokról mindig készítettek jegyzőkönyvet. És a jegyzőkönyvvel Pozsonyba kerültek a várszámadások és azok mellékletei. Az így reánk hagyományozódott iratanyagból a vár életének hétköznapjait ismerhetjük meg. Itt ne gondoljunk Tinódi Lantos Sebestyén, Ilosvai Selymes Péter, vagy a többi névtelen vagy név szerint ismert históriásének-szerző által megdalolt vitézi viadalok, portyák, csatározások írásos emlékeire. Még kevésbé Balassi Bálint lelkendező poézisára az áldott szép pünkösd gyönyörű idejéről, vagy a végek dicséretéről, holott kikeletkor a sok szép madár szól . . . Ezekből az iratokból megismerhetők a vár mindennapi életének gondjai, az állandó készenlét, a ritkán jelentkező zsoldosztás kétségei és természetesen a várgazdaság folytonos küzdelme a megélhetésért. A végek vitézei behajtottak földesúri kilencedet, egyházi tizedet, különféle cenzusokat és hegyvámokat, megkövetelték a robotszolgáltatásokat, és általában mindazt, amire megélhetésük miatt szükségük volt. A gyalogkatonák, a hajdúlegények vagy máskor a lovas katona urak rácsaptak egy-egy vidékre, és a falvakat meghódolásra kényszerítették. Ez anynyit jelentett, hogy kemény fenyegetés mellett meghagyták, hogy a falu bírója és néhány jobbágya jöjjön be a várba, és egyezkedjenek a provizorral a lefizetendő adóról, dézsmáról. Az egyszerűsítés kedvéért a természetbeli (termék és munka) szolgáltatások helyett gyakran pénzbeli megváltással egyeztek ki a provizorok vagy kapitányok a jobbágyokkal. Ha az egyezség megtörtént és a falu népe késlekedett az adók lerovásával, ment a levél, mint például ez, amelyet a Baranya Megyei Levéltár őriz (XV. fondcsoport 7 fond. irreg. 1558. máj. 28.) : ,,Mi Horwat Marko, Báránnyá vármegye ispánnya, és az hatalmas keresztyén császár és király ő felségének Szygethbe fő kapitánnyá, továbbá hagyom, parancsolom erőssen ez levél rendiben. Nektek Szenthmihali vidéki birák polgároknak, hogy az mennyi deszkákat és zsindeleket, reátok vetettönk volt, és annak felette az mivel tartóztok adóval, bordézsmával, gabna és rozs, árpa, zab dézsmával ez levél látván, negyed napra mind járást be hozzátok, ha fejeteket és jószágtokat szeretitek, ötven forint bírság alatt. Ebben egyebet semmiképpen ne merjetek tenni. Annak felette ezennel az rozsért és zabért kivel