Timár György: Királyi sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565 - Baranya török kori forrásai 1. (Pécs, 1996)

III. FORRÁSKÖZLÉS

vábbá, hogy a feladatukat komolyan vegyék nyilvánosan kell kihirdetni nekik, ha valaki közülük a megszabott rendet és az illő életmódot áthágná, irgalmatlanul megbűnhődik. A katonák lelkére kell kötni legszigorúbban, hogy ha a vár szükségletére kiküldetésben járnak, a szegény parasztokon ne kegyetlenkedjenek, javaikból, élelmükből ne rabolják ki őket. A Királyi Felség azt kiváltképp elvárja, hogy a városlakók kiváltságát és szabadságát mindenképpen tartsák tiszteletben, nehogy valamivel jobban megterheljék őket azon túl, mint amit a privilégiumok tartalmaz, hacsak a vár és a város megvédése nem követel még ezen felül valamit mindannyiuk üdvére és javára, ugyanis néha a körülmények szabta állapotokat a szabadság helyébe kell tenni. Kell hogy a katonák és a városlakók között egyetértés és összhang legyen és ha mégis ellentét támadna közöttük, a kapitány tegyen igazságot a törvényszabta igazságszolgáltatás szerint. A vásárolható dolgok árát, a mesteremberek díjazását és mindennek az ellenértékét a kapitány úr az alispánnal és más erre alkalmas nemesekkel, a szolgabírákkal, a városbíróval és a város esküdteivel egyetértésben szabja meg, hogy sem a vevőket, sem az eladókat ne érje igazságtalanság, és sem az iparosokkal, sem a kereskedőkkel szemben az ár megállapításában részrehajlók ne legyenek. A vár és a város biztonságos megőrzése legyen a kapitány legfőbb gondja és igyekezete. Nemcsak a külső, de a belső veszedelemtől, főleg a tűzvésztől, mert mindenki jól tudja, hogy eddig is csak az Isten irgalma óvta meg ezt a várost. A pécsi püspökség javait és rendes jövedelmeit a Királyi Felség Tahy Ferenc nagyságos úrnak juttatta, de Sziget vár és város környékéről befolyó tizedeket és a megszabott szolgáltatásokat, valamennyi tized- és rovásadójövedelmet a király magának tartja fenn. Ezekben a dolgokban a kapitány úr őfelsége akaratához tartsa magát. A Királyi Felség javait mind a várhoz régtől fogva rendelteket, mind a lefoglaltakat [bona occupata] a kapitány úr a lovasok és a tisztek ellátására ossza ki. De úgy, hogy akiknek ezeket juttatja, azok semmit azon felül ne követeljenek a jobbágyoktól, mint ami jár, hacsak a zsold elmaradása miatt ki nem fogynak a pénzből. Ilyenkor a jobbágyoktól elismervény ellenében kell élelmet szerezni, aminek az árát a kapitány úr fizesse ki, mihelyt az elmaradt zsold megérkezik. Kössön ezenkívül egyezséget a kapitány úr a katonákkal, hogy az ellenségtől zsákmányoltakból hányad rész illeti őt, nehogy később a katonák panaszkodjanak. A gyalogosok vajdái fölött senki más ne parancsolgasson, csakis a kapitány, akinek ők alávetettjei. A kapitány után pedig a vajdák és a gyalogos-kapitányok parancsolnak a gyalogosoknak. A nemesekre is legyen gondja a kapitány úrnak. A megállapított napokon tartson törvényszéket és a rendelkezéseket bízza a végrehajtóra, hogy a jogtalanságok szűnjenek meg.