Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

II. TANUMÁNYOK

3000 bomba és bombaköpeny, 11 000 kézigránát, számtalan lapát, fejsze és más sáncoló eszköz. A zsákmányolt állatok: 7000 ökör, 6000 ló, 1500 teve és megszámlálhatatlan aprómarha. Az élelmet: kávét, cukrot, mézet, hántolt árpát, lisztet, vajat, rizst, olajat, sót, sózott húst, nem vették számba. Ami ebből a katonák pazarlása miatt nem ment veszendőbe, abból Rabattá, a hadsereget ellátó főhadbiztos két hétig etette az egész tábort. A csatatéren talált zászlókat és egyéb hadijelvényeket senki sem számolta össze. Egyedül a császárnak 55 darab lófarkas jelvényt küldtek. A Te Deumot, a hadinaplók szerint augusztus 14-én tartották a nagyvezértől zsákmányolt sátorban. A szertartást páter Marco d'

Aviano celebrálta, ő is prédikált az ott egybegyűlt magasrangú tiszteknek.

1-" A szertartást az összes ágyú háromszoros üdvlövése fejezte be. A csata, mint Wagner írja Lipót császár életrajzában, megtorlása is volt annak a csapásnak, amelyet a török 1526-ban mért a keresztyénségre.

121 A csata következményei A vesztes csata után a nagyvezér is Eszékre menekült. Hadseregéből 23 ezer lovas, 3 ezer gyalogos maradt mellette és Thököly, 3 ezernyi katonájával. A török vezérek kezdetben még útját akarták állni a győzteseknek, hogy megakadályozzák a dél-magyarországi területek visszahódítását és Erdély megszállását. Az idő múlásával, ahogy az a helyzetükből adódott, ellentétek támadtak a nagyvezér és a janicsáraga között, majd a hideg, esős koraőszben a sátor, ruha, élelem, pénz és remény nélkül maradt katonáik lázadozni kezdtek.

122 Őket a nagyvezér eleinte még lecsillapította az üres ígéreteivel, de később már nem adtak a szavára. A csatavesztés utáni hetekben a törökök az Eszékhez közel fekvő palánkokat és kisebb várakat kiürítették. A nagyvezér szeptember 3-án átment Péterváradra, ahol felkeresték a reménytelen helyzetben levő Eger védői. Szulejmán a megsegítésükre fortélyos tervet dolgozott ki, amennyiben háromezer önkéntest toboroztatott az akkor már Szeged felé vonuló császári hadsereg megtámadására. Ez az elszánt csapat az elindulása másnapján, szeptember 5-én tudta csak meg, hogy nem a császáriak ellen vonul, hanem Egerbe kell élelmet vinnie. A katonák fellázadtak, a Péterváradon nélkülöző zsoldosok, akik már a budai ostrom ideje óta nem kaptak pénzt, csatlakoztak hozzájuk és a Duna hídján átkelve otthagyták a tehetetlen nagyvezérüket.

12,5 Vonulása közben ez a katonaság végigrabolta a Balkánt. Az általánossá vált lázongásban leváltották a nagyvezért, majd november elején IV. Mohamedet letaszították a trónról és a helyére III. Szulejmánt ültették. A császári és a bajor hadsereg augusztus 15-én elhagyta a csatateret és át-