Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

mielőtt a császári csapatok hadba szállanának, hogy Siklóst vagy Pécset meg­támadják. Gróf Batthyány horvát bán és határőrparancsnoknak 3 megparan­csolták, hogy haderejével minél előbb Pécs és Siklósra vonuljon s az említett erődítményekből néhány német tartalékot magukhoz véve az ellenséget aka­dályozzák meg a hídépítésben. Azonban a Dráva folyó kiöntése s a megduz­zadt mocsarak miatt Makár ezredesnek nem sikerült a folyóhoz vonulni. ­Végre a nagyvezír írása is megkapta a rövid választ, s a császári iratot Ca­raffa tábornokhoz küldték, hogy az a nála tartózkodó agának kézbesítse. Hogy t. i. a császári felség szívére veszi oly sok ártatlan embernek és alattvalónak vére ömlését, és sohasem fog vonakodni a béketárgyalástól, mégis magas szö­vetségeseinek bevonása nélkül semmi módon nem tudja magát arra elhatá­rozni, míg a nagyvezír előbb kereken ki nem jelenti, hogy milyen jóvátételt hajlandó a szövetségeseknek adni. ­Május végén a császári Felség Caprara tábornagynak háborús érdemeinek elismeréséért, a varasdi körzeti főparancsnokságot legkegyelmesebben adomá­nyozta és gróf Rabattát tábornaggyá kinevezte. Ezen időben egy csapat huszár Szigetig portyázott és nem talált mást, mint az elővárosban egy házat beteg asszonyokkal, közülük három egészségest el­fogtak s a házat a betegekkel együtt felgyújtották. A foglyok elmondották, hogy a szigetiek, nemrég, bizonyos havi pénzt kaptak és a várat egy ostcomra jól megerősítették. Ellenben hír érkezett arról, hogy a nagyvezír az előrenyomuló csapataival Péterváradon áll, ahol a törökök a Dráván egy hajóhidat készítettek, sáncokat húztak és azt elegendő katonasággal megszállva tartották. Említett nagyvezír segítségül egy csapatot Eszékre küldött, mely tatárokból áll, akik a Dráván hidat vertek s átkeltek a folyón. Eger megszállói erős kirohanást intéztek, hogy némely élelmiszert szállít­hassanak be. Azonban a huszárok váratlanul megtámadták és megverték őket, több mint 70-et megöltek s egyeseket közülük foglyul ejtettek. Erdélyből az a hír jött, hogy állítólag a törökök az ottani fejedelmet meg­fenyegették, ha a császári párt Thökölyt emelné e fejedelemségbe. A fejedelem e fenyegetéssel nem törődve, hajlandónak és késznek nyilatkozott a császár előtt kijelenteni, hogy szeretné, ha békekötés által Erdélyt biztosítaná, a török igától megszabadítaná. Június elején a lotharingiai herceg általános szemlére Magyarországra érke­zett s csakhamar 6 lovas ezredet Pécs ellen küldött, hogy az ellenséget, mely Eszéknél erősen összevonta csapatait, a Dráván át visszaűzzék, s az itteni ol­dalon az előző hadjáratban meghódított helyeket minél jobban biztosítsák. Az említett ezredek parancsot kaptak, hogy a horvát csapatokkal egyesüljenek az ellenség tervének megakadályozására. Közben a törökök ismét kirohanást intéztek Egerből, akik ellen Caraffa tá­bornok Strasser ezredest küldte erős csapattal. A törökök erről értesülvén a várba visszavonultak, kiket a mieink erősen üldöztek, azonban elfogni nem tudtak. Június 4-én Bécs mellett elhaladt sok hajó frank néppel megrakva, s mint hallatszott, a Bajor választófejedelemségből is jönnek utánuk. E napon érke-

Next

/
Thumbnails
Contents