Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
II. TANUMÁNYOK
sváb és felső-rajnai segédcsapatok zömét, 7 és félezernyi gyalogost és lovast, 800 horvát huszárral együtt. Itt vonult a Commercy herceg alatt harcoló vértesezred is az oda beosztott önkéntesekkel.A csatarendről készített vázlat 107 alapján számítva az első vonalban mintegy 14 ezer lovas és 26 ezer gyalogos vonult. A második vonalba 7 ezer lovast és tizenhárom ezernyi gyalogost soroltak be. A hadisten szeszélye folytán néhány órával később, a csata legválságosabb perceiben ezekből a második vonal közepén védve vonultatott segédcsapatokból és önkéntesekből emelték ki a főparancsnokok azokat az ezredeket és zászlóaljakat, amelyek visszaverték a török lovasság támadását. Sikeres ellentámadásuk után a török nagyvezér a csata végéig egy akciót sem tudott már kezdeményezni. A csatáról készített madártávlati kép ábrázolja a vonuló egységek sorrendjét is. Ezen is látható, hogy a második vonalban az egységek nem zárkóztak fel egymás után; a hadvezetőség nagy térközt tarttatott, hogy olyan hosszan meneteljenek, mint az első vonal. Az első vonalat valószínűleg azért nyújtották el, hogy a közelükben tartózkodó nagyobb létszámú török hadsereg esetleges támadását minél hosszabb fronton foghassák fel. Kistótfalu és Villány között a terep adottságait kihasználva úgy vonultak, hogy a hegység északi erdős oldala a hegy alatti vizenyős rétekkel együtt a gyengébb második vonalat megvédte a törökök támadásától. Az aznapi menetcéljuk Siklós volt. Jó három órája meneteltek már, amikor 8 óra körül túljutottak a hegység keleti vége és a Karassó mocsaras ártere közti szűk helyen. A Harsányi hegy keleti végénél pedig rátértek a Villányból Nagyharsányon át Siklósra vezető útra. Ezt mindkét oldalon szántóföldek és kisebb bozótosok szegélyezték. A Karassótól nyugatra jó két kilométernyire sűrű erdőség kezdődött. Ennek az északi széle 600-900 méternyire volt a hegy meredek oldalától. A császári és a bajor sereg ezen a terepen a Villány és Nagyharsány közötti útszakasz két oldalán vonult. A két vonal kb. 200-300 méternyi távolságot tartott egymástól. Az úton a fogatolt járművek: poggyászos szekerek, trénkocsik, hintók, ágyúk mentek. A bozótos részeken a katonák csak nehezen tudtak utat törni maguknak, ezért a vonaluk rendje itt-ott meg is bomlott. A török nagyvezér ezt a helyzetet használta ki arra a döntő támadásra, amelynek a célja a bajor választófejedelem parancsnoksága alá tartozó balszárny gyors megsemmisítése volt, mielőtt még az elöl vonuló jobbszárny a segítségére mehetett volna. Ehhez ugyanis a jobbszárnyát képező császári sereg két vonalát át kellett volna rendezni az addigi kelet-nyugati irányból észak-délibe. A bozótos terep és a hegytől délnek húzódó, ma is meglevő, tüskével benőtt vízmosás ezt meg is akadályozta volna. A nagyvezér még a jobbszárny elvonulásának az ideje alatt mintegy 7-8 ezernyi lovasságot és ugyanannyi janicsárt vont össze az úttól délre, a bozótosoktól fedezve. A Harsányi hegy délkeleti, kőbányával akkor még nem bolygatott lejtőjén is rejtett el gyalogságot, de azokat a választófejedelem a csata elején lovassággal elűzette onnan.
