Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
II. TANUMÁNYOK
Amikor Miksa Emánuel seregének a leghátul vonuló dragonyosai 100 méternyire megközelítették azt a helyet, ahol a mai szoborparkba vezető út elágazik, a török lovasság megtámadta őket. A támadók a hagyományos félhold alakzatba fejlődtek és be akartak nyomulni a bajorok két vonala közti résbe. A megindított török lovasság feladata csak a két bajor vonal hátbatámadása lehetett, mialatt a janicsárok a déli bozót és az északi hegy felől támadták volna a megzavart bajorokat. A támadás helyét azonban rosszul választották meg. A török lovasság parancsnokának a figyelmét elkerülte az a dél felé húzódó, meglehetősen sűrű bozót, amelynek egy kisebb maradványa ma is látható a szoborparkba tartó út leágazásának a szegletében. A bajor sereg két vonala közti rést ez a bozót a lovon támadók előtt elzárta. Itt csak a két út vezetett át, azokat viszont a sereg végén vonuló két elit dragonyos ezred kis mozdulattal lezárta előttük. Az egyik ezrednek Magni volt a parancsnoka, a másiké az akkor már vezérőrnagy Savoyai Jenő. A helyzetet felmérve, Miksa Emánuel gyorsan és hatásosan intézkedett. Míg a két vonal végén haladó Savoyai, illetve Magni dragonyos ezred feltartóztatta a támadókat, a második vonal még nem érintett középső harmadából három gyalogos zászlóaljat irányított a bozót elé, a rés lezárására. Ezek a Strasser, Gallenfels és a Veldenz ezredbe tartoztak. A rés északi részét továbbra is a Magni ezred védte, valószínűleg lóról leszállva, muskétákkal és ezredágyúkkal. Egy-egy ágyút a gyalogos zászlóaljak is vittek magukkal. A csatáról készített madártávlati rajz alapján tudjuk, hogy a rést lezáró gyalogos századok kétharmad része szintén muskétákkal harcolt és csak egyharmadukat szerelték fel hosszú pikákkal. 10 * A térkép alapján számolva a gyalogsági harcra is kiképzett, puskával is felfegyverzett 800 dragonyos, 600 muskétás és 300 pikás állt szemben a rést támadó török lovassággal, majd az oda is irányuló janicsárokkal. Amennyiben az 1400 kézifegyverből percenként csak kétszer lőttek, akkor is 2800 ólomgolyó záporozott a tömegben támadókra, pusztítva embert és állatot. 109 A törökök tömegben támadtak, ezért csak az első egy-két sor lőhetett. A vágtató lovasok nem tölthették újra a pisztolyokat és a karabélyokat. A rendezetlenül, szintén tömegben rohamozó janicsárok sem válthatták egymást az első sorban. Miután a bozót és a folyamatos sortüzek miatt a törökök nem hatolhattak be a két bajor vonal közé, megkísérelték a még lazábbá vált második vonal áttörését a hegy felől. Erre a mozdulatra azonban a lotharingiai herceg felkészült és a terepet kihasználva már előbb lezárta az útjukat. Ez az átcsoportosítás fordulatot jelentett a csata menetében. A második vonal középső harmadában ugyanis a két vonal közötti rés lezárására vezényeltek kivonása után még maradtak egységek, ezek zárták le a támadók útját. Lotharingiai Károly a hegy meredek déli oldalához saját parancsnoksága alá tartozó egységeket vezényelt: a sváb segédcsapatok két gyalogos zászlóalját, a horvátokból álló Lodron lovasezredet, a felső-rajnai lovas segédcsapatot és Commercy herceg vértesezredét. Az utóbbi állt a hegy meredek lábához. Az áthelyezettek új felállása és a korábbi vonulásuk helye között nagy volt a távolság: a svábok esetében ez háromnegyed kilométernyi lehetett, ezért a gyalogságuk a parancs ki-
