Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL

VILLARS EZREDES LEVELE A FRANCIA KIRÁLYHOZ AZ 1687. ÉVI HADJÁRAT TAPASZTALATAIRÓL Bécs, 1687. szeptember 16. Vénség7 Nem tudom, lehetek-e olyan szerencsés, hogy Vénséged elégedett i>olt-e a jelentéseimmel, mit volt szerencsém küldeni mindarról, ami ezalatt a hadjárat alatt történt. Vajon megérkezett-e minden levelem? Tudtam, hogy felnyitották őket, és minthogy nem voltam Vénséged szolgálatában, mindig gyanús embernek tartottak. így elkerültem, hogy bizonyos dolgokról irjak, melyek a németeknek nem tetszhet. De végül annyit tanulmányoztam, amennyit csak lehetett, a harcmodorukat, tábornokaik jellemét, a kiválóak érdemeit, csapataik erejét, és azt hiszem, Vénségednek részletesen beszámolhatok erről, ami talán nem lenne haszontalan, ha egy nap háborúznánk velük. Az bizonyos, hogy a törökök súlyos hibáiból nem tanultak a hadjárat folyamán, és ha Vénséged hadserege ellen úgy harcolnának, ahogy jelenleg tették, kockázat nélkül igen könnyű lenne, hogy komoly veszélybe sodornánk őket. Ami a (vezetőket illeti, nem kielégítőek) s ha nem segítenék őket éber, szorgalmas és bátor tisztek, akkor a lassúságuk, határozatlanságuk és óvatlanságuk, amelyeket megismertem a menetoszlopok előrenyomulásánál, legeltetésnél, a hadsereg lőszer és élelmiszerkészletének elhanyagolásánál, nagy zűrzavarba sodorná őket. Mindez nem a bécsi haditanács hibájából származik, az a parancsokat elég jól megadta az egész hadjárat alatt. Nem volt hiány semmiben, és jó volt a szakértelem a Dráván és Dunán készítendő hidaknál. A hadjárat tüzérsége igen szépen és jól szolgált és talán pont ők járultak hozzá leginkább a törökökkel szembeni hadifölényhez. Csoda volt a győzelem, amit (Nagyharsánynál) arattunk, és még mindig nem tudtam felfogni, hogy ugyanazokat a csapatokat, amelyek naponta támadtak minket, akik részletekben a legmeglepőbb és legértékesebb akciókat hajtották végre, hogyan ragadhatta el ilyen nagy félelem az első ellenük irányuló támadásra. A törökök a terepen a legjobb helyzetben voltak, majdnem nekik hagytuk az egész területet, amit a múlt hadjárat végén megszereztünk. Szabadon hagytuk az utánpótlás vonalat, hogy lőszerrel és emberrel ellássák Kanizsát, Szigetet és talán Székesfehérvárt. Ha a nagyvezír beérte volna azzal, hogy a legeitetőinkbői ejt foglyokat, s a lovasságunkat arra kényszeríti, hogy állandó készenlétben lovon maradjon, ak1 A dokumentumot közlő francia szerző szerint Villars ezen jelentése hiányos.