Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

ládokból származó főurakra, vagy ranggal és birtokkal lekötelezett új főnemesekre bízta. A császári hadseregből kimaradt magyar huszárok és gyalogos hajdúk 1686 nyarán ezerszám mentek a Budát ostromló táborba, felfogadást remélve. Miután zsoldba nem fogadták őket, ezek a csak harchoz értő katonák pénz és minden ellátmány nélkül is részt vettek az ostromban. Ha hívták őket, a sorsuk jobbra fordulását remélve, mint lajstromba sem vett martalék mentek rohamra az idegen zsoldosokból kiállított rohamoszlopok előtt. A hősi halált halt magyar szabad hajdúk számát Buda ostromakor írt naplók, beszámolók és levelek nem említik meg. Buda bevétele után négy nappal, 1686. szeptember 6-án, a császári és a bajor hadsereg a birodalmi segédcsapatokkal együtt elindult a Duna mellett vonuló törökök nyomában. Az utóbbiak mögött elővédként és felderítőként a magyar szabad hajdúk szivárogtak délnek, bár ők inkább csak a megmaradt lakosságot rabolták és sanyargatták.

3 A hajdúk mögött, de még mindig mint a fősereg elővédje és felderítője, a kapitányságokból küldött huszárok vonultak. Miután a török hadsereg szeptember végén Eszéknél felbomlott, a keresztyén hadvezetőség egy-egy hadoszlopot indított Délkelet-Dunántúl, illetve Szeged ^felszabadítására. Az elindított ezredek közt magyar huszárok is voltak. A Felsőmagyarországi Kapitányságban kiállított Barkóczy'' és Petneházy

7

' ezred a Szeged felszabadítására vezényelt császári és bajor ezredekkel tartott, a nyugat-magyarországi kapitányságok ezredei pedig Badeni Lajost kísérték. Az utóbbi hadoszlophoz Barcs mellett további császári ezredek és horvát végvári katonák csatlakoztak. 1686- ban, a hadmüveletek leírása szerint, a huszárok még csak az említett elővéd és felderítő szolgálatot látták el, vagy a harcokban vettek részt. Valószínűnek tartjuk, hogy a hadmüveletek parancsnokai közül először Badeni Lajos figyelte meg, melyek még azok a hadászati feladatok, amelyek végrehajtására a huszárok alkalmasabbak a vérteseknél, vagy a dragonyosoknál. 1687- re, mint Scfinagl írja}' XI. Ince pápa 63 000 guident adott a magyarországi hadjáratra és 50 000 guident nyolc magyar ezred kiállítására. Ezeket az ezredeket nem szervezték meg. 1681-ben, a nagyharsányi hadjárat elején, a Miksa Emánuel alatt vonuló hadsereghez Szolnokon a Barkóczy és a Csáky

1 huszárezred csatlakozott. A Dunántúlra érve ők is, mint a korábban oda vonult magyar ezredek, a császári hadvezér, Lotharingiai Károly parancsnoksága alá kerültek. A herceg vagy az Udvari Haditanács utasításaiéi, vagy a saját elhatározásából az összesen ötezernyi magyar huszárt elvezényelte Horvátország védelmére.* A hadvezetőség később tapasztalhatta, hogy a hadsereggel maradt egy ezrednyi horvát huszár ismételten alulmaradt a vonulásukat sűrűn zavaró, nagyobb létszámú török lovas-csoportokkal szemben. A nagyharsányi csatában a horvát ezred így megfogyatkozva is derekasan megállta a helyét, de a fél napon át tartó vonulásban és harcban az étlen-szomjan maradt emberek és a lovak elfáradtak. A csata végén őket már nem küldhették a menekülő törökök üldözésére. A hadvezetőség a hadsereg pihentebb császári jobb szárnyából a nagytapasztalatú Dünnewald lovassági tábornokot indította a futók után két gyalogos- és egy