Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ
vértesezreddel. 9 A helyet nem ismerő és az üldözésben gyakorlatlan németek végül is az akkor még kimagasló Beremendi-hegyre jutottak, ahová a menekülők nemigen igyekeztek. Mint Bonomo írja, m a csata végén nagyon jó szolgálatot tehettek volna az elvezényelt magyar huszárok. Bonomo, Miksa Emánuel közvetlen környezetéhez tartozó pap volt ; a lenti észrevételt a hadvezérektől hallhatta. Az 1686. és az 1681. évi hadműveletek közben Badeni Lajos és Miksa Emánuel a saját kárukon azt is megtanulhatták, hogy Magyarországon a törökkel szemben nagyon előnyös lenne, ha a merev, vonalas rendben vonuló, táborozó és harcoló hadseregüket mozgékony magyar huszárezred kísérné. A törökök ugyanis a csatákban bármilyen tehetetlenek is voltak a vonalas hadrendben álló hadsereggel szemben, a könnyű lovasságuk sűrű bevetésével annak a hadműveleteit meg tudták nehezíteni. A folyóparti ellátó-bázisaitól eltávolodott keresztyén hadsereg szárazföldi utánpótlását a török és a tatár lovasportyák állandóan zavarták. Az 1681. évi hadjárat idején az utánpótlást szállítók közül, mint Bonomo írja, több, mint 800 embert öltek meg a török portyázok. Velük szembe csak a magyar huszárokat vethették volna be, mert ők ismerték az elnéptelenedett országot, az elvadult táj terepi adottságait, a törökök és az ide települt balkáni segédnépeik nyelvét, ruházatát, hadviselési szokásait. Csak rájuk bízhatták volna a menet és az utánpótlás biztosítása mellett a felderítést, a fontos terepszakaszok, sáncok, városok meglepetésszerű elfoglalását, az ellenséges raktárak és trénkocsik birtokbavételét, a menetelő, vagy táborozó törökök nyugtalanítását, megtévesztését. A huszárok értettek legjobban a cselvetéshez, vagy annak az elhárításához; őket küldhették fogoly-szerzésre, ha meg akarták tudni az ellenség szándékát, de a rekvirálásnak is ők voltak a mesterei. Egyéb írott adat hiányában csak Bonomo naplójában írtak alapján tételezzük fel, hogy Miksa Emánuelt véglegesen a nagyharsányi hadjáratban szerzett tapasztalatok késztették egy csakis bajor vezénylés alá tartozó huszárezred kiállítására. Ennek az ezrednek a megszervezésével a választótejedelem a íőhadsegédjét, Johann Baptist Lidi von Borbula bárót bízta meg. A szervezés első lépéseként Lidi báró tanácskozást hívott össze. Ezt valószínűleg Miksa Emánuel utasítására tette, mert az ott írt jegyzőkönyvet neki terjesztette tel. Az ezred iratai között ez a jegyzőkönyv is fennmaradt.^ Az 1688. január 2-án tartott tanácskozást Lidi nyitotta meg és ismertette a 800 emberből álló magyar lovasezred szervezésére szóló megbízatását. A tanácskozás az alábbi határozatokat hozta: Az ezred állhat ezer emberből is. Tekintettel arra, hogy Lidi báró az ezredparancsnoki feladatai mellett egy századot is vezényel majd, mindkét tisztsége után kapjon zsoldot. Az ezredparancsnok helyettese is két tisztséget tölt be, ezért ö is két zsoldot kapjon. Hasonlóképpen fizessék a főstrázsamestert is. Az általa beszervezett négy vagy öt kém is az ő nevére kapja a zsoldot. A szervezendő nyolc század törzsébe három főtiszt és öt altiszt tartozzon. Ezek a főtisztek és altisztek itt is ugyanúgy kapják az ellátmányukat, mint
