Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

szagba vezényelt magyar csapatokat, 5000 embernyi erőt) és végül megérkeztek a Dráva folyóhoz. Azon felül meg is ütköztek, miután néhányszor csetepatéztak az ellenséggel. Amikor Heisslernek az egyik lábát, Gabrieli márkinak, a választófejedelem lovasságából az egyik kezét találták el; egy hidat építettek és biztonságból két kis erődöt is a hídfőknél. Miután a mocsarakat a folyón túl rőzsekötegekkel feltöltötték, így biztosították a csapatok átkelését. Azok a mocsár átlábolásától elfáradtak, de még inkább a szállítók. A hadsereg a Drávától egy órányira, vagy valamivel távolabb táborozott. Másnap elérték Valpót. Ez egy falakkal körülépített, vízben álló kastély; 800 török őrizte. A választófejedelem nevében a Lucas nevű tolmács szólította fel a parancsnokot a vár átadására, de az annak az elfogadásáról hallani sem akart és lekiáltott a fairól, hogy a választ majd Eszéken kapják meg. Miután néhány muskétából rá is lőttek, a tolmács sietve visszahúzódott. Itt esett a törökök fogságába egy hadnagy, aki nagyon messzire előrement, hogy dinnyét szedjen. Csak egy év múlva szabadult, amikor bevették a belgrádi várat.

13 Azt nem akarták, hogy a hadsereg a kedvét veszítse egy ilyen vállalkozásban, mert minden Eszéktől függött, azért egy napos menettel tovább vonultak és amikor hely volt rá, a zászlóaljak és a lovasszázadok, a bozótos erdőktől szaggatott táj természetéből következőleg, eloszlottak. A törökök ott nagyon elsáncolták magukat és a terep magaslatait úgy megerősítették, hogy azokat a várható súlyos veszteség miatt veszélyes lett volna azonnal megrohamozni. Ez talán a hadsereg pusztulásával is járt volna. Megszakítás nélkül negyven órát töltöttek a kijelölt posztjukon és nagyrészt fedezék nélkül, ezért a lövegek meglehetősen nagy kárt tettek bennük, mégpedig a lovakban többet, mint a legénységben. Az előbbiekből több mint 600 hullott el. Egy ágyúgolyó a testőrgárda zászlósának a zászlóját középen kettétörte, anélkül, hogy a mellébe behatolt volna. A német csapatok kitartása az események során csodálatra méltó volt, mivel 40 órán át tűrtek megszakítás nélkül, nyílt terepen, víz és kenyér nélkül. Én magam láttam, hogy másfél francia tallért fizettek mindössze 3 falat penészes kenyérért; nem volt egy korty pálinka sem, ami pedig a dohánnyal együtt a katonát élteti; és el kell ismerni, hogy bizony azok az asszonyok, akik a német hadakat követik és az említett árukkal kereskednek, akkor nagyon hasznosnak bizonyultak. Közben az ellenséges ütegek, amelyek több, mint 80 ágyúból álltak, szakadatlanul lőttek és hasonlóképpen az eszeveszett muskétatűz, a mieink azért mégis viszonozták ezt a kézifegyvereikkel és a tábori ágyúikkal. A kölcsönös csetepaték ugyanazzal a kárral jártak. Végül el kellett ismerni, hogy a vállalkozás nehéz volt és ezért be kellett fejezni. Az Eszék melletti tábort fel kellett adnunk és vissza kellett vonulnunk. A bajor választófejedelem lett a hátvéd, aki azután szellemesen, ügyesen, a háború művészetének az ismeretével és előrelátással vezette a csapatait, úgy,