Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

hogy egy embert sem veszített. A törökök ugyanakkor a visszavonulást a saját javukra akarták kihasználni, hogy közelebb jussanak és a szűk helyeken megkíséreljék a támadást. A választófejedelem menetelés közben az utolsó akart lenni, de a dicsőségben az első volt és ezt a magatartását elismerték, a lotharingiai herceg mellett a fejedelmek, a tábornokok és különösen az egész sereg. A hadjárat idején a törökök azzal okozták nekünk a legnagyobb veszteséget, hogy a takarmány-szállítóinkat támadták. így mintegy 800 embert veszítettünk, a legtöbbjüket lekaszabolták. Akkor azt hittük, hogy az ellenséges hadsereg nem gondol arra, hogy más helyen, nyílt térségre vonuljon és ott velünk megütközzön. Ez csak egy kimondott vélemény volt, amelyet akkor a választófejedelem és a lotharingiai herceg is vallott. Ehhez még hozzájárultak a császár állandó sürgetései is, mert azokat a kiadásokat, amelyeket az ilyen nagy erő összevonására fordítottak, tetemesen gyümölcsöztetni kívánták. Az egyhangú beleegyezés Mohács, Siklós és Pécs 14 lerombolását és átadását is jelentette volna, ha előnyomulnak odáig. Arra is gondoltak, hogy ezekről a helyekről az élelmiszereket elszállítják a Székesfehérvár

1

"

1 felé vezető úton. Közben el lehet érni azt, hogy az ellenséget nyílt térségre vezessék ki és megverjék. Ennek az elhatározása ebben a szorult helyzetben valóban a legsajátságosabb volt; ehhez hozzájött még az élelmiszerek hiánya, amely Magyarországon mindig kevés volt minden hadsereg számára. Azt a Dunán kapták, amelyet a nép ajka a keresztyén katonaság anyjának nevezett. Miután augusztus 10-én Mohácsot lerombolták, a sereg felkerekedett és a Siklósra vezető egyenes úton verekedte előre magát. 11-én ugyanarra vonult tovább, miközben a törökök a menetet ezen a napon is nagymértékben nehezítették, mert más-más oldalról kiindulva háromszor is intéztek támadást. Ezután állandó csatározások következtek, anélkül azonban, hogy mindez késleltette volna a menetelést. Este 5 órakor Siklóstól 2 órányi és az ellenségtől fél órányi távolságra megálltak. Az utóbbi a bal szárnyon az út közelébe húzódó erdővel együtt

1(5 megszállt egy közeli kis hegyet is. Ezzel a menetelésünk folytatását az említett szándék akadályozta. A sereg nagy része meglehetősen nyugodtan töltötte az éjszakát, ha leszámítjuk azt a bizonyos nyugtalanságot, amit a közelség okozott. Ez az előőrseinket érintette, amelyeket főleg a Lodron ezredhez tartozó horvátokból állítottak ki. Augusztus 12-én reggel aztán láttuk, hogy a törökök elhagyták a hegyet, bal felé visszavonultak az erdőbe és Dárda felé meneteltek. 5 órakor az élcsapatunk, amelynek sora aznap a választófejedelemre jutott, megkezdte az előnyomulást. Aznap balra, az erdő szélén különböző, ellenséges lovascsapatokat láttunk, amelyek a mi menetünket kísérve húzódtak oda, anélkül azonban, hogy rohamoztak volna, amikor ki akartak jönni. Körülbelül 8 óra volt, amikor az élcsapat és az oldalvéd elérte azt a mezőt, amely a Harsányi hegy meredek része és az erdő szegélye között két, legfeljebb három puskalövésnyi szélességű. Amikor az ellenség látta, hogy túljutottunk a szoroson, a félhold alakzatba