Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
II. TANUMÁNYOK
dát. Az erődöt a régi, felégetett állapotában találták; a török csak a töltést javította tavasz óta. A hírhozók szerint a nagyvezér még Péterváradnál táborozott, de Eszékre már előre küldött vagy tízezer katonát. M A töltés rendbe hozott szakaszát kicsi sánc mögül négyszáz janicsár védte, hevesen ágyúzva. Souches generális és Guido von Starhemberg, akik a felderítésre parancsot kaptak, 25-én megtámadták a török sáncot. A harcban kétszáz janicsár elesett, a többi pedig olyan sietve vonult vissza a túlparti Eszékre, hogy az üldözőik is majdnem bejutottak velük együtt a városba. fir ' Lotharingiai Károly katonái ezután a régi níd helyett felhányt töltést szétszórták. A Dráva hídját tartó hajókat az ágyúzás miatt nem tudták felégetni, ezért égő malmokat úsztattak rájuk. ,i<; Lotharingiai Károly Dárdára érkezésekor még reménykedett abban, hogy ott átkelhet a Dráván. Időközben azonban a nagyvezér új csapatokat vezényelt Eszékre és azok el is sáncolták magukat. A herceg ezért más átkelőhelyet keresett, az eszéki töltést pedig leromboltatta. A Dráva baranyai szakaszán, a két parton elterülő mocsarak miatt kevés átkelőhely volt. Eszékhez legközelebb, az ún. Páli rév ,i7 esett. Ennek a helye a mai drávaszabolcsi hídtól nyugatra, a drávapalkonyai határban van. Lotharingiai Károly nem ezt a révet választotta, hanem egy közelebbit a ma Old községhez tartozó Üjtónál. Hogy volt-e korábban is átkelőhely azon a helyen, azt nem tudjuk. Az ottani táborhelyről rajzolt térkép szerint a Dráva meredek bal partját könnyen meg tudták közelíteni és ott két sánc is védett egy kis révet, amelyet a térképész ,,il Forte Louis", tehát „Lajos erődjé"-nek említ. Ezt a nevet csakis Badeni Lajosról kaphatta 1686 októberében, amikor a hadoszlopa Barcsról Pécsen át Dárda felé vonult. A jókora dereglyényi szállító hajók jól kiköthettek a meredek part tövében kimosódott mély vízben. 68 1686 őszén a Badeni Lajos által vezetett hadjárat utánpótlásának a fő bázisai a Dráva Barcs feletti szakaszán és a Mura melletti városokban voltak. Az 1687. évi hadjárat utánpótlását is részben a Dráván biztosították az Old (Újtó) melletti réven keresztül. Nem említik, hogy a kanizsai és a szigetvári törökök a szállító hajókat zavarták volna. 1687 júniusa közepén Óidnál rakodhattak ki a Latour gróf erre vonuló ezredeit ellátó hajók és azok is, amelyek a siklósi és a pécsi utánpótlási bázisokra szállították az élelmet és a muníciót Ausztriából. Óidnál, a kikötővel szemközti oldalon a Dráva kisebb élő és holt ágait széles mocsár övezte. Ez ugyan védte a kikötött hajókat a szlavóniai törököktől, de az iszapos medreken és a süppedékes szigeteken nehezen lehett átjutni a túlsó oldalra. Lotharingiai Károly június 28-án adott parancsot a dárdai töltés lerombolására. Ugyanakkor született meg az a terv, hogy Óidnál átkelnek a Dráván és déli irányból támadják meg a törököt Eszéknél. A keresztyén hadseregnek ez a hadművelete sokban hasonlított ahhoz, amelyet két évvel korábban Esztergom felmentésére indítottak. 1685-ben a török Sejtán Ibrahim Esztergom alá vonult a seregével és vívni kezdte azt, hogy az ostromolt Érsekújvárt tehermentesítse. Lotharingiai Károly az ostromló sereg jó részével Érsekújvár alól Komáromba vonult, ott átkelt a Dunán, majd a tö-
