Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

II. TANUMÁNYOK

kevényeitől értesülhettek az ottani védőművek jó állapotáról. A nagyvezér a helyőrség létszámát megemelte, a várat fel is készítette az esetleges ostromra. Az akkori hideg őszben, szeptember végén elhúzódó ostromba nem kezdhettek. A környék feldúlása miatt továbbra is csak a Dunán kaptak utánpótlást Budáról. Az időjárás romlásával az még jobban akadozott volna. Mindehhez hozzájött még egy fertőző betegség, a vérhas, amely a császári hadsereg naplója szerint Lotharingiai Károlyt már szeptember 12-én megtámadta. Ha 1686ban a fővezér beteg volt, akkor a fertőzés a jóval mostohább körülmények között élő legénységet még inkább elérte és megviselte.

18 A hadinapló ezt a betegséget csak megemlíti, de a vérhasról minden korban hallgattak. Ezt az egyik fő tünete miatt tették, amiről akkor sem illett beszélni. Valószínűleg más oka is volt a hallgatásuknak: nem akarták, hogy az Udvari Haditanács a két évvel korábbi budai kudarc megismétlődésétől félve leállítsa a hadjáratot. A két fővezér maga is tudta, milyen méretű hadműveletbe kezdhet a beteg hadsereggel és részben a járvánnyal is indokolhatták a tanácskozásukon az eszéki ostrom elhalasztását. A fővezérek és a generálisok az Udvari Haditanács jóváhagyását ilyképp módosítva, csak néhány, alig védhető város ostromát és az eszéki híd elpusztítását határozták el. Ezek birtoklását és a híd elpusztítását a következő évben várható dunántúli hadműveletek miatt tartották fontosnak, de a török kézen maradt dunántúli várakat és Egert is minél jobban el akarták szigetelni. Simontornya, Pécs, Dárda, Kaposvár és Szeged ostromát és a híd felégetését azonban már nem Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel irányította. A két hadoszlopot Tolna, illetve az akkor még balparti Bogyiszló közelében még öszszeállították, de a hadműveletek lefolytatását kiváló képességű tábornokaikra bízták. A bécsi Udvari Haditanács és a hadsereg főparancsnokai egyaránt ismerték a török hadsereg erényeit és hibáit. Tudták, hogy a nagyvezér Buda alól elvezetett hadseregében ütőképes alakulatok is voltak. Ezek jó része ugyan szétszéledt Eszéknél, de a következő tavaszon újra hadba állítják őket, sőt a lovasság létszámát a szpáhikra gyakorolt nyomással, a gyalogságét pedig erőltetett toborzással meg is növelhetik. A török nagyvezér a budai kudarc után a bukását csak azzal az ígérettel odázhatta el, hogy visszahódítja az elveszett városokat és területeket. A stratégák a várható hadjáratnak a célját és az irányát is tudhatták: a nagyvezér a császári és a bajor hadsereg megsemmisítése után Budát akarja majd visszafoglalni.

1!) A békeszegő török várparancsnokok 150 éven át tartó állandó terjeszkedése miatt a császári diplomaták számtalanszor tiltakoztak a Portánál és követelték a békeszegéssel elfoglalt, vagy hódoltatott magyar terület visszaadását. Ezeket a követeléseket a nagyvezérek mindig elutasították a vallásuk egyik törvényére hivatkozva, miszerint ahol egyszer a mohamedánok már imádkoztak, azt a helyet fel nem adhatják.

20 Bécsben ezt nagyon is megtanulták és számítottak arra, hogy a szentnek mondott városáról, Budáról a török le nem mond. A rommá lőtt budai várat ugyan a következő év nyaráig nem lehetett felkészíteni az esetleges ostromra, de a császár gondolt az újjáépítésre, mert Rosen-