Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ
összegyűjteni. Mások ehelyett azt ajánlották, hogy néhány ezer ember őrizze a Drávának azokat a szakaszait, ahová most a nagy víz idején nem nagyon öntött ki, egyúttal az ottani helységek közül támadják meg egyiket-másikat. Ezután abban állapodtak meg, hogy ostromba mindaddig nem kezdenek, amíg az ellenségre, ha az Isten is úgy akarja, csapást nem mérnek és el nem űzik. így arra a döntésre jutottak, hogy a két sereget egyesítik és minden erőt összevonnak. Július 14-én. A gyalogságot és a poggyászt átvitték a Dráván és a nagy víz, valamint a mély mocsár miatt csak hihetetlenül nagy fáradsággal tudták megtenni az egymérföldnyi utat, olyan nehéz volt a menetelés. 21 Az ellenség valószínűleg azért nem szállta meg és engedte ki ezt a helyet kezéből, mert, mint a kémektől megtudtuk, azt hitte, hogy ezzel az átkeléssel mi saját magunkat tesszük tönkre és nem tudunk onnan kivergődni. Július 15-én. Mi a gyalogságunkkal a lotharingiai herceg hadtestéhez csatlakoztunk és igyekeztünk mindjobban megközelíteni az ellenséget. Megtudtuk, hogy a nagyvezér, mint ő maga hallatta, az elmúlt évben békét akart felkínálni, ma azonban a háborút folytatja, mind komolyabban, ö maga is a táborban marad és nem akar a Száván át visszavonulni, vagy egy másik tartományba menni és azt tönkretenni. A lovasságunk, amelyiknél Badeni Lajos herceg maradt vissza, ma átkelt a Dráván és bevonult abba a táborba, amelyben tegnap a gyalogságunk tartózkodott. Folytatás A Dráva hídján túli katonai táborból. Július 16-án. A lotharingiai herceg lovassága, azután a gyalogsága is ugyanabban az órában és ugyanazon az úton vonult, amelyen a választófejedelem őfenségének a gyalogsága és a lovassága követte egymást. Annakutána, hogy a két hadsereg csatlakozott egymáshoz, átkeltek a Karasica 22 nevű kis vízen és a Valpó alatti síkon táboroztak. Az utóbbinak a kastélyában akkoriban török laktanya volt és 1543-ban olyan állapotban találták, hogy csak néhány napig tudta magát védeni. Szolimán császár nem másként, mint megállapodással kényszeríthette megadásra.
