Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

Az új hadrendet a két egymáshoz csatlakozott hadsereg számára olyképpen alakították ki, hogy egyik a másik után meneteljen előre. Valpónál csak kisebb létszámú állomány maradt, akiknek meghagyták, hogy a menetelést csak ak­kor folytassák, ha ezt a várat néhány óra múlva beveszik. Július 17-én. A nagyobb biztonság miatt még további ezer lovast hagytak Valpónál, ez­által annak a megszállása és szoros körülzárása elé nem hárul akadály, ugyan­akkor az élelmiszerek szállítása a hadseregünk részére a Duna felől biztonsá­gosabb lehet. Ezen a napon a választófejedelem őfensége menetelt az élen az embereivel és az útbaeső bokros helyen a legnagyobb rendben átvonulva egé­szen az ellenségig hatoltak előre. Heissler generális meg, aki aznap egy vér­tes ezreddel és néhány mellé beosztott magyarral az itteni tábort biztosította, miközben egy sűrű bozót és egy mély mocsár közötti szűk úton vonult néhány közeledő törököt vett észre, akik láthatólag az úton végzett vonulásuk meg­akadályozása céljából harcba akartak bocsátkozni velük. Ezért a választófe­jedelem őfensége a legközelebbi vértes és dragonyos svadronokkal' 0 odavo­nult és őrködött az emberekre, hogy az ellenség tovább ne juthasson. Amel­lett két zászlóalj gyalogost is oda irányítottak a Badeni, illetve a Strasser ez­redből, valamint két ezredlöveget is. Erre az ellenség visszavonult. Mivel nem sokkal azelőtt Heissler tábornok egy kisebb csatározás közben az egyik lábán kicsit megsérült, ezt az őrhelyet megerősítették; ezzel a másnapi menetelést ezen az úton bebiztosították. Július 18-án. A lotharingiai herceg őfensége vonult az élen. A legszűkebb útszakaszokon az ellenséget itt is, ott is látni lehetett. Mivel őket csatározásokkal is fel tud­ták tartóztatni, a választófejedelem őfensége a bokros helyen a legnagyobb rendben vonult át, majd folytatta a menetelést, hogy Eszék vidékére érjenek, amelyet már egészen körülölelt a török tábor. Ott az ellenség igen nagy ellen­állást fejtett ki és semennyire sem lehetett visszaszorítani. Végül is rá kellett jönni arra, hogy az ellenséggel csak úgy vívhatnak csatát, ha nyílt mezőre vonulnak vissza. Július 19-én. Egész éjszaka készültségben álltak. Másnap azonban a lotharingiai herceg hadserege megindult és megkezdte az előnyomulást a jobb oldalon, majd nem­sokára a választófejedelem őfenségének a hadserege is ugyanezt tette. Az előb­bit néhányszor keményen megtámadták és egész erejét be kellett vetni a terü­let védelmére, ugyanakkor a balszárnynak elegendő helye és tere volt. A zász­lóaljai és svadronjai egymás után vonultak át a sűrű cserjés, bokros terüle­ten, majd visszavonulást hajtottak végre. Ennek a napnak a nagy része így telt el, mindaddig, amíg az ellenség mintegy 12 000 lépésnyi arcvonalát el nem

Next

/
Thumbnails
Contents