Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

Az új hadrendet a két egymáshoz csatlakozott hadsereg számára olyképpen alakították ki, hogy egyik a másik után meneteljen előre. Valpónál csak kisebb létszámú állomány maradt, akiknek meghagyták, hogy a menetelést csak akkor folytassák, ha ezt a várat néhány óra múlva beveszik. Július 17-én. A nagyobb biztonság miatt még további ezer lovast hagytak Valpónál, ezáltal annak a megszállása és szoros körülzárása elé nem hárul akadály, ugyanakkor az élelmiszerek szállítása a hadseregünk részére a Duna felől biztonságosabb lehet. Ezen a napon a választófejedelem őfensége menetelt az élen az embereivel és az útbaeső bokros helyen a legnagyobb rendben átvonulva egészen az ellenségig hatoltak előre. Heissler generális meg, aki aznap egy vértes ezreddel és néhány mellé beosztott magyarral az itteni tábort biztosította, miközben egy sűrű bozót és egy mély mocsár közötti szűk úton vonult néhány közeledő törököt vett észre, akik láthatólag az úton végzett vonulásuk megakadályozása céljából harcba akartak bocsátkozni velük. Ezért a választófejedelem őfensége a legközelebbi vértes és dragonyos svadronokkal'

0 odavonult és őrködött az emberekre, hogy az ellenség tovább ne juthasson. Amellett két zászlóalj gyalogost is oda irányítottak a Badeni, illetve a Strasser ezredből, valamint két ezredlöveget is. Erre az ellenség visszavonult. Mivel nem sokkal azelőtt Heissler tábornok egy kisebb csatározás közben az egyik lábán kicsit megsérült, ezt az őrhelyet megerősítették; ezzel a másnapi menetelést ezen az úton bebiztosították. Július 18-án. A lotharingiai herceg őfensége vonult az élen. A legszűkebb útszakaszokon az ellenséget itt is, ott is látni lehetett. Mivel őket csatározásokkal is fel tudták tartóztatni, a választófejedelem őfensége a bokros helyen a legnagyobb rendben vonult át, majd folytatta a menetelést, hogy Eszék vidékére érjenek, amelyet már egészen körülölelt a török tábor. Ott az ellenség igen nagy ellenállást fejtett ki és semennyire sem lehetett visszaszorítani. Végül is rá kellett jönni arra, hogy az ellenséggel csak úgy vívhatnak csatát, ha nyílt mezőre vonulnak vissza. Július 19-én. Egész éjszaka készültségben álltak. Másnap azonban a lotharingiai herceg hadserege megindult és megkezdte az előnyomulást a jobb oldalon, majd nemsokára a választófejedelem őfenségének a hadserege is ugyanezt tette. Az előbbit néhányszor keményen megtámadták és egész erejét be kellett vetni a terület védelmére, ugyanakkor a balszárnynak elegendő helye és tere volt. A zászlóaljai és svadronjai egymás után vonultak át a sűrű cserjés, bokros területen, majd visszavonulást hajtottak végre. Ennek a napnak a nagy része így telt el, mindaddig, amíg az ellenség mintegy 12 000 lépésnyi arcvonalát el nem