Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

hogy a választófejedelemnek hagyjon helyet a balszárny területének az előkészítésére, akik a valpói kertekig jöttek. A Felső-Magyarországról jövő Veterani gróf parancsnoksága alatt lévő csapatok ma a választófejedelemmel megérkeztek és a jobbszárnyukon a számukra kijelölt helyet elfoglalták. A valpói parancsnok megszólaltatta az ágyúját, mert a csapataink túl közel mentek és hogy az eszéki török hadsereg tudtára adja a táborozásunkat. A választófejedelem figyelmeztette, hogy a támadást nem sokáig halogatjuk; erre a vár parancsnoka azt válaszolta, hogy nincs parancsa a megadásra. Eközben elküldtek a másnapi utunk felderítésére. A hadseregünk már türelmetlenül várta a nagyvezír megtámadását, aki végre összeszedte minden csapatát. Előző nap megérkezett Eszékre, ahogy az este megtudtuk, s ami katonáinknak nagy örömet okozott. 17-én tovább közeledtünk az ellenséghez. A választófejedelem által irányított balszárny volt az előőrs. Utunkon szálfaerdő és kis tisztások váltakoztak. Amikor megérkeztünk arra a síkságra, ami a táborozásra ki volt jelölve, az ellenség 500-600 lovasát találtuk ott. Előbb az előőrsünkkel csaptak össze, s mikor ezek továbbhaladtak, a törökök hirtelen egy másik síkságra vonultak, mely a mi táborhelyünktől mintegy 500 lépésnyire volt. A janicsárok elkezdték az őrségünket lőni. Heissler tábornok a lábán megsebesült, több mint 300 lépésnyi távolságból, akárcsak Gabrielli gróf, aki a karjába kapott egy eltévedt golyót. Ahogy letáboroztunk, a választófejedelem két zászlóaljat a badeni ezredből és 2 ágyút erre a helyre küldött, hogy az ellenséget elűzzék és elfogják. A törökök visszavonultak, és így megnyílt ez az út a holnapi előnyomuláshoz. Csak 1 mérföldnyire voltunk az ellenségtől, amikor megtudtuk, hogy a jobbszárnyunk irányában, a Dráván egy erődöt kezdtek készíteni. Ezért meggyorsítottuk a menetünket, hogy ne hagyjunk időt a táboruk elsáncolására. A vezér 18-án 3 dragonyos ezred élére állt, akiknek a táborunk előtti-hegyszoroson kell átkelniük. Előtte csak egy 30 dragonyosból álló csapat haladt, a két szárny követte, a gyalogság a lovassággal keveredve, a jobboldal pedig az előőrsként haladt. Az előző nap látott ellenség a hadseregünk elől, reggel óta semmi mást nem tesz, mint visszavonul, olyan tempóban, ahogyan mi közeledünk. Már csak 1 mérföldnyi út állt előttünk, de erdővel és nehéz átkelőkkel teli vidéken már délután 2 óra is elmúlt, amikor a csapataink Eszéket megpillantották. Felfedeztük az ellenség táborát, és a csatarendben lévő hadseregét, ami a város előtt egy közel 2 mérföld hosszúságú arcvonalat képezett. A Dráva jobb és bal partján egy Valpónak nevezett erdő van. A terület előrehaladtunkkal egyre csökkent, így az ellenség bal oldalán az ágyúk lőtávolságán belülre kerültünk, amelyek szakadatlanul lőttek a bozótos erdő felé, s amint nagy erdei nyiladékokhoz értünk, lovasszázadaik közül néhány, amelyek a síkságon, a táboruk előtt voltak, a mieinkre törtek. A vezér, hogy ne kelljen visszafordulni, vagy megállni, a második vonalból előre vezényelte a zászlóaljakat, hogy fedezzék az oldalunkat, s akik a kis ágyúikkal és puskáikkal lőttek, amint az ellenség felbukkant. Az ellenség nem közelített, így mi tovább előrenyomulva megszerezhettük