Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

Caprara tábornagy azt a parancsot kapta, hogy biztosítsa a baranyavári

59 mocsarak két hídját, majd keljen át azokon a horvátokkal és dragonyosokkal, úgy téve, mintha ő lenne az előőrs. Ez alatt a vezér a nagy hadsereggel megfordul az erdőn keresztül, ami egy kis hegy körül van. Mivel az út nehézségei miatt gyakran kaptunk parancsot a megállásra, 6 óra telt el, mire Dárdát megláttuk. Ez a megerősített hely volt a hídfője a híres 2 mérföld hosszú hídnak, mely az eszéki mocsarak előtt volt, a legutóbbi tűzvésztől lerombolva, elhagyatva találtunk rá, vagy azért, mert az ellenségnek nem volt ideje, hogy rendbe hozza, vagy mert nem is tartotta most fontosnak, hiszen a tavaszi meleg annyira kiszárította a mocsarakat, hogy Dárdától minden irányban (jobbra és balra) nyugodtan lehetett haladni. Innen fedeztük fel azt a nagyobb török csoportot, akik egy töltés befejezésén dolgoztak, amit már 3 hónapja elkezdtek erősíteni. A hadsereg megállt, s a vezér a dragonyosokat és a horvátokat előreküldte, hogy támadják meg ezeket a munkásokat, akik erre visszavonultak, örséget állítottunk az útra, s eközben a vezér, a tábornokokkal megszemlélte az út állapotát és a mocsarakat. A régi hidat teljesen romokban találtuk és láttuk, hogy egy kicsit lejjebb, a törökök már majdnem befejeztek egy nagy széles töltést, amely 4 hadikocsi egymás melletti elhaladására alkalmas, rozséból és egymásra halmozott fából készült, de az egész be volt fedve földdel és gyeppel, nehogy az erőd felgyújtásakor elpusztuljon, mint ahogy a híddal történt. Ez a töltés végighúzódott az egész mocsáron Eszéktől Dárda közeléig, nem lévén több más híd, mint az a néhány, amit a mocsár mélysége miatt újra kellett készíteni. Miközben a tábornokok a terepviszonyokkal ismerkedtek, néhány janicsár jött át a hajóhídjukon, s őrségünkhöz közelítve kisebb csatára kényszerítették őket. Ezalatt a hadsereg parancsot kapott, hogy innen félórányira táborozzon a töltés két oldalán, a kiszáradt talajon. Sötétedéskor a lovasság és dragonyosok parancsot kaptak, hogy menjenek el a Dráva partjáig és derítsék fel az ellenségnek a folyón lévő hajóhídjait. A török azonban felfedezte őket, és annyira lőttek Eszékről, az eszéki várból, valamint a hajóhíd-főnél lévő erődjükből, hogy a gyalogos tiszteket kellett ide vezényelni, akik a földön kúszva közelítettek a folyóhoz majd azt a jelentést tették a vezérnek, hogy semmi más erődítmény nincs a hídfőnél, mint egy árok, néhány sor cölöppel, és úgy tűnt, hogy még az éjszaka a hídjukon rés lett. A vezér úgy határozott, hogy másnap támadást indít. A hadsereg azt a parancsot kapta, hogy 15-én vonuljon Eszéktől ágyúlövésnyi távolságra, s miután épp úgy táboroztunk, mint előző nap, a töltés két oldalán a melegtől kiszárított helyeken, a vezér maga közelített a hídfőhöz, hogy azt felderítse, visszatértekor 2000 embert rendelt Souches gróf és Guido de Starhemberg gróf parancsnoksága alá, s miután az akció végrehajtásának módját meghatározták, e csapatok előőrsként a hadsereg élére kerültek és óvatosan a hídhoz nyomultak előre. A janicsárok őrsége észrevette őket, kivonultak a cölöpsáncból, s úgy tűnt, hogy meg akarják rohamozni az elől lévő egységeinket, akik tovább haladtak, igen szorosan és nagy rendben, az ellenség tüzelésével nem törődve, akik hagyták, hogy egy puska lőtávolságáig elmenje-