Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

Eszékről Dárdáig épített hidak, valamint Badeni Lajos által javasolt új híd terve 1688-ból. (GLA. Hfk. Bd. I. 12.) nek, s mikor a tüzelésük után a cölöpsáncba visszahúzódtak, a mieink azonmód követték őket. A gránátosokkal az élen közelről szorongatták őket, és még az erődbe is betörtek s onnan a híd felé szorították az ellenséget, s ebben nem akadályozta meg őket még a várból jövő nagy tüzelés sem. A városkapuig üldözték az ellenséget, ahol egy foglyot ejtettek és több janicsárt megöltek. Rögtön ezután a nagyobb számú ellenség újból kirohant, hogy a mieinket megtámadják, akik tüstént visszavonultak a hídon, hogy a mi oldalunkon gyűljenek össze. Parancsuk volt, hogy azonnal erősítsék meg a hídfőt, ágyút hoztak iJ.e, s mialatt elsáncolták magukat, ácsokat küldtek, hogy vágjanak cölöpöket, amelyekre a híd két vége támaszkodik. Minthogy hajó csak a folyó közepén volt, de ezek a cölöpök igen vastagok voltak, s a túlsó parton az ellenség erősen tüzelt, vissza kellett hívni ezeket az ácsokat, s be kellett érni a cölöpök körül lévő fák összegyűjtésével, s ezekre tették az alapot. Aztán elvágták az ellenség három hajómalmának a köteleit, amelyek egy kicsit feljebb voltak a folyón, majd meggyújtva engedték a folyón lefelé, hogy azok az ellenség hajóhídját felgyújtsák. Az egész éjszaka ennek a helynek a megerősítésével telt el. Ott, ahol a vezér maradt napkeltekor, elvesztettük Salm kapitányt, két hadnagyot, és közel 40 muskétást, akik meghaltak, vagy megsebesültek. 26-án miközben az előző éjszakai munkát folytattuk, a vezér néhány órai pihenés után lóra szállt, hogy megtekintse a mocsarakat, s hogy van-e olyan őrhely, amit el lehetne foglalni. Mi Eszék felé közelítettünk, egy puska lőtávol-