Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt
Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt ugyan a polgári értékeket vallotta, de a körülményeket rosszul mérte fel. Kultuszminisztersége sem véletlen lett tiszavirág életű, míg végül a tanácskormány bukása után Kiskőszegre menekülve a megszállási koncepciót támogatta. Mindezt olyan körülmények között, amikor számolni lehetett az erőszak fegyveres formájával is, és amikor megrendítő gazdasági nehézségekkel kellett szembenézni. Az 1919. év januárjában érvénybe lépett a határzár a megszállási övezetben. A demarkációs vonal ettől fogva elzárta mind a központi állami szervekkel, mind a rendi központtal való kontaktust. Emiatt súlyos anyagi gondok tornyosultak. A ciszterci rendház megélhetését például a kalocsai érseki uradalom, illetve a zombori karmeliták kölcsönéből próbálták fedezni. A Joglyceum számára is kétségessé vált, hogy a püspökségi uradalmat sújtó terhek miatt legalább a tanárok fizetését biztosítani tudják-e. Az intézmények állagmegóvása, fejlesztése szóba sem kerülhetett. A katonailag ellenőrzött határövezet és a bevezetett korlátozó intézkedések miatt jelentős hiányok mutatkoztak a tankönyvellátás terén. Megszűnt a kapcsolat a törvényes főhatóságokkal, legfeljebb bizalmas emberek révén csempészúton lehetett oda-vissza némi információhoz jutni. A pécsi püspökség az egyházmegyéhez tartozó, de a vonalon kívül eső Szekszárddal épített ki illegális kapcsolatot, a mánfai határpontot felhasználva. A lebukás elkerülése érdekében többször változó személyek közül kiemelendő a kiváló építészmérnök, Pilch Andor ilyen irányú szolgálata, aki a püspökségi ügyiratokat továbbította. Ezt a szekszárdi csatornát használta fel a Pius internátus is. A szülők által a diákok ellátására a tolnai megyeszékhelyre befizetett összegekre tudott a főgimnázium működéséhez kölcsönöket felvenni.16 Jól megfontolt biztonsági okokból néhány iskolának le kellett állítani a környékre tervezett és megszokott tanulmányi kirándulásokat. Gondot okozott a megszállási övezeten túlról érkezett diákok szabad utazása. A kiutazásra még megadta a hatóság az engedélyt, de a visszaútra csak nagy ritkán. A visszaszököttekre elfogatás várt. A regnáló hatalom az ifjúsági szervezeti életet is korlátozta, amikor betiltotta a cserkészcsapatok működését azzal az indokkal, hogy nacionalista, irredenta (fél)katonai szervezet. Szinte csak az önképzőkörökben adódott lehetőség a hazafias szellem ápolására. A patologikus kicsinyesség is felfedezhető a hatalmi arroganciában. Ennek jó példája a Joglyceummal kapcsolatos história. A VKM 206.626/1918 - IV. sz. rendelete értelmében lehetővé vált, hogy nők is hallgatók lehessenek az intézményben. Az igazgató azonban hiába hirdette meg, „jött a szerb kormánybiztos hivatalos irata, melyben a jugoszláv törvényekre hivatkozva, tiltakozik a nőknek a felsőbb iskolába felvétele ellen". Aztán a tiltakozás mégis visszavonásra került. Az igazgató pedig mindegyik megnyilatkozást ad acta tette, de bölcsen a csekély érdeklődőre való tekintettel elhalasztotta a nőhallgatók felvételét.17 16 Vö.: Tolnamegyei Újság, 1921. augusztus 27. 3. 17 JOGLYCEUM 1922,13. 83
