Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt
Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt Katonai funkciójánál fogva drámaian alakult a Hadapródiskola története. Már a „Nagy Háború" kitörésével egy időben voltak az intézményben villongások a délvidékről érkezett kadétok és a magyar hadapródok között. Előbbiek aztán el is hagyták az iskolát. A Belgrádban kodifikált konvenció értelmében a hazai katonaságot nyolc napon belül ki kellett vonni a megszállt övezetből. Ez érintette volna az intézet mintegy négyszáz növendékét is. Hogy elkerülhető legyen a felszámolás, az invázió kezdetekor taktikusan törölték a katonai funkció látszatát és Szigeti-Országúti Főreáliskola néven civil iskolaként vitték tovább. Természetesen, a tanári kar is - látványra - módosult, hiszen a néhány civilbe öltözött tiszt mellett Simon Béla igazgatásával az Állami Főreáliskola tanári karából pótolták a hiányt. Ám így sem kerülhette el a fátumot. 1919. március 6-án a megszálló csapatok parancsnoksága statáriálisan végrehajtotta a teljes kiürítést. Külön vasúti szerelvénnyel, katonai biztosítás mellett a demarkációs vonalon túlra szállították a teljes személyi állományt. Ők ezután Hajmáskérre, Győrbe, Kismartonba kerültek szétosztva. A szerb hatóság az épületet és több millió Koronára értékelhető felszerelését, teljes vagyonát hadizsákmányként lefoglalta. A bevonult helyőrség parancsnoksága és személyzete rezidenciájának vették birtokba, ahol - mint Lenkei írja - „ünnepnapokon az intézet előterén [...]« szerb legénység a kólót járta, más helyiségekben a külömböző [sic!] „vétségek" miatt letartóztatott pécsiek és a vármegyéből behozottak találtak elhelyezést, amíg ügyükben valamely határozatot nem hoztak az illetékes szerb tényezők. "18„Bútorzatát, könyvtárát, gazdag felszerelését társzekerekre rakták [...], levert, csupasz falak, üresen ásító ablakrámák" már alig emlékeztettek az Alpár Ignác tervezte impozáns épületre. „Fű nőtt az utakon; gaz verte föl a park virágágyait."19 Az idézett Hadapródiskola javai jó részének elhurcolásához hasonló a helyzete a belvárosi elemi népiskolának, ahova - miután a teljes berendezést elszállították, és a városközponti helyet kihasználva -, a szerb csendőrség szállásolta be magát. A harácsolási kedv lényegében kiterjedt a többi állami elemi iskolára, ezzel súlyos gondot okozva a tanítás zavartalanságának.20 21 A kifosztási menetrendben április hónapban az Állami Fémipari iskola következett. Itt komoly technikai berendezések kerültek leszerelésre, ezzel ellehetetlenítve a szakoktatást. Közös épületben lévén, egy csapásra zajlott a Püspöki Joglyceum és a Püspöki Tanítóképző elleni rablóhadjárat 1919 nyarán. E helyen a legnagyobb veszteség elsősorban a Joglyceumot érte, ahol a kár nemzeti kultúrtörténeti szempontból is mérhető. „1919. június 20-án délelőtt állított be az intézetbe egy csak szerbül beszélő tisztforma egyén egy magyarul is beszélő [...] társaságában: az igazgató és a könyvtár után tudakozódtak. [...] a tolmács jelezte, hogy a könyvtárt akarják megtekinteni. Az igazgató hivatalos iga18 LENKEI 1922,148-149. 19 HAD APRÓD 1923,5. 20 Vö.: LENKEI 1922,134. 21 JOGLYCEUM 1922,11. 84
