Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Radó Bálint: Egy szabadkőműves orvos és egy antiklerikális szocialista karöltése a Mecsekalján a szerb megszállás idején. Doktor Sándor és Hajdu Gyula tevékenysége a Pécsi Szocialista Pártban
Radó Bálint Egy szabadkőműves orvos és egy antiklerikális szocialista karöltése a Mecsekalján a szerb megszállás idején Doktor Sándor és Hajdú Gyula tevékenysége a Pécsi Szociálista Pártban Mindenki tud Trianonról, bár egy-egy riportfilmben feltett, a Youtube-on is megtekinthető körkérdés ebben a kijelentésemben elbizonytalanít, hiszen olyat is láthatunk, hogy tizenévesek a triatlonnal tévesztik össze. Annyi viszont egészen bizonyosan állítható, hogy még a pécsi és baranyai tanulóifjúság, de még a felnőttek jelentős része sincs tudatában annak, hogy 100 évvel ezelőtt Pécs és Baranya legnagyobb része - a Sásd központú Hegyháti járás kivételével - szerb megszállás alatt állt. Minek tudható ez be vajon? Egészen egyértelmű, hogy 1945 után addig lehetett csak szóba hozni városunk és megyénk szomorú időszakának szenvedéseit, amíg hivatalból volt kötelező utálni a Kominternnek be nem hódoló Joszip Broz Tito marsall Jugoszláviáját. No, nem a bestiális, horrorfilmeket messze megszégyenítő, válogatott kegyetlenségekkel meggyilkolt, javarészt magyarok, de rajtuk kívül még németek, horvátok, olaszok, szlovének, bosnyákok és mások sok tízezrének halála miatt, hanem azért, mert nem tartott fent jó viszonyt a kommunista Moszkvával, ehelyett önálló kommunista utat választott „az imperializmus láncos kutyája"... Aztán 1956- ban Tito kiegyezett Kádárral, s kiadta Nagy Imrééket a Hősök tere sarkán álló nagykövetség épületéből a biztos halálba. Olyan ez, mint amikor az Evangéliumban azt olvassuk, hogy Pilátus és Heródes kibékültek Nagypénteken, előtte ugyanis ellenségek voltak.1 S ahogy fordult a kocka, az „internacionalista szolidaritás", a „proletár nemzetköziség" mint a korabeli „politikai korrektség" megnyilvánulása a délszlávokra is kiterjesztetett. Hogy nézne az ki, ha a jugoszláv elvtársak őseit bírálnánk?! Hiszen maga Linder Béla, Károlyi Mihály elhíresült „honvédelmi" minisztere, Pécs szerb megszállás alatti baloldali polgármestere is ágyútalpas, katonai tiszteletadással lebonyolított állami dísztemetést és díszsírhelyet kapott Titótól Belgrádban, 1962 áprilisában! Aztán az 1989-90-es hivatalos politikai fordulat sem hozott változást: nem „illett" a szomszédok magyarellenes ténykedésére emlékeztetni, az egyik oldal szerint nem „PC", a másik szerint nem opportun dolog az... Azonkívül belpolitikailag is kényesnek érezhették egyesek a szerb megszállás alatt kompromittálódott politikusok dicstelen szereplését felemlegetni. Születtek ugyan kiváló történészi munkák a témáról, ám ezek megállapításai éppen nem általános ismeretterjesztő mivoltuknál fogva aligha jutottak el az igazán 1 Lk23,12. 177
